Karácsony 2.0

Arról már meséltem nektek, milyen volt anno az ünnep és ha eszembe jut, órákig tudok rajta nevetni. Manapság viszont már más. Az elmúlt években alakítottuk ki azt a felállást, hogy 24-én délután nálunk gyűlik össze a család. Majdnem 15-20 fő közötti a létszám, attól függően, ki tud időben hazaérni illetve velünk tudnak-e ünnepelni. Én már hetekkel korábban összerakom fejben a menüt, meg kell mindent tervezni, mert aznap már nem sok idő és lehetőség adódik a változtatásra. 

A fát napokkal korábban már feldíszítjük a gyerekekkel együtt. Nem a Jézuska hozza, hanem ez is közös családi élmény. Próbálok mindent időben és tényleg a tőlem elvárható maximális odafigyeléssel elkészíteni, no de mindig beesik egy, két baki.

Most a sort a töltött káposztával kezdtem. Az, hogy a főzőlap bekapcsolásakor villant be, hogy aztajoegetneki az a fránya rizs kimaradt. Persze nem voltam ilyen finom és nőies első reakcióban és a következő egy óra is bővelkedett volna sípszóban ha ezt valaki felveszi. Első dolgom volt anyukámat hívni. Vártam egy, két megnyugtató varázsszót, de arra nem voltam felkészülve, hogy a zokogva elpanaszolt bajomra konkrétan úgy kiröhögött, hogy alig tudott pár szót kicsikarni magából. Persze nem nyugtatott meg a jóvanazúgy, másisjártmárígy, majdmegesszüksokkenyérrel, nebőgjélmán, bepisilikúgyröhögök tanácsaival.

Letettem a telefont és heves káromkodás közepette rányomtam a YouTubera, megkerestem a kedvenc dalaim, max hangerő, edény előttem és elkezdtem szépen kiszedni mindent. Kicsomagolni a káposztából a tölteléket, majd összekeverni a rizzsel és szépen elölről az egészet. Nem okozhatok csalódást! Olyan nincs!!! 

Néha néha megálltak a gyerekek mellettem, hogy ugye lesz kaja és ehető is lesz, de megnyugtattam mindenkit, szuperhíró vagyok, megcsinálom. Készen lett! Isteni lett!! 

Kezdtem, úgy érezni, ma már inkább nem fognék már semmibe, de hatra volt még a fa díszítése. Előtte viszont eszek egy kicsit, aznap először. Jó sok tejföl a tetejére, úgy az igazi. 

Evés közben mondja az uram... Te, olyan fura ez a tejföl. Mondom, én is láttam de egyed, jó az. Én nem érzek rajta semmit. Megettük, jóllaktunk. Pakolok el a konyhában mikor ráteszem a doboz tetejére a fedelét és Mi áll rajta????!?!!!!! Natúr vajkrém bammeg!!!!!! Vajkrém!!!! Mondom az uramnak, megvan mi volt a bibi.... de sebaj, már tudjuk, hogy egy fasza töltött káposzta rizzsel, vajkrémmel is király 🤪🤪😂😂😂 

És hogy miért kevertem össze? Kép csatolva!!! 

Már a boltban is mellé nyújtunk...

Szóval előre rettegek, mi lesz majd a gondosan kiválogatott szuper szentestei menümmel 😂😂😂😂😂😂

Puszi, pacsi

F: Pinterest

Anyám, gyerünk már!

Tudom, tudom, ebben az évben nem

sok mindent tettem le az asztalra, mondhatnànk úgy is, hogy lófalloszt sem csináltam a blog terén és ez így is van. 

Sem kedvem, sem energiám, ihletem meg pláne nem volt, csak hogy mentegetőzzek is egy picit. No de, kérem szépen, ahogy szokták volt mondani, jövök fel mint szar a Dunán, ugyanis nagy elhatározások vannak folyamatban. Hogy tettek is követik-e majd, hát 😂😂😂😂 remélhetőleg igen.

Olyan Bridget Jones-os képkockákkal élve hasaltam egy nagyot és azt gondoltam picit onnan lentről szemlélem az életem (picit megpihenve). Most viszont feltápászkodni látszom, leporolom magam és megindulok előre. Hátra sem nézve.

Jó, mondjuk ha a gyerekek üvöltenek, hogy anya, ne hagyj itt a kocsiban, akkor vissza kell fordulnom, de ez sem szegi majd kedvem az úrjaindulástól. 

Mindez mit is jelent? Gyakrabban jövök majd, többet fogok írni, többet fogtok hallani rólam. Nem mindig leszek vicces, mert az élet sokszor nehéz és fárasztó de próbálom mindig (ismét) meglátni a jót!

Az erő és a blog legyen velünk ❤️❤️❤️

Puszi, pacsi 🤓🤓

F:Pinterest

Halihooo

Régen írtam már és remélem ezt el is nézitek nekem. Próbáltam többször nekifutni de soha nem sült ki belőle sem pozitív, sem vicces történet.

Immáron 5 éve vagyok itthon. Az első gyerkőc előtt, hamar abba kellett hagynom a munkát mert veszélyeztetett kismama voltam. Nem volt könnyű. Imádtam dolgozni, folyton a munkán és a sikeresen lezárt ügyeken járt az agyam. Élveztem még ha sokszor nagyon is kimerítő volt. Aztán megváltozott minden.

Könnyebben átálltam, mint ahogyan azt előre elképzeltem. Új dolgok vártak rám. A kislányom megszületése után, kellett pár hónap mire le tudtam vetkőzni a görcsösségemet de sikerült. Nagyon jó volt, szerettem vele lenni és látni, hogyan fejlődünk együtt. Ő is és én is. Kialakult az a hihetetlen szoros kapocs ami csak lehet és egymás nélkül nem is léteztünk. Mikor már mindketten megértünk rá, szerettem volna visszamenni dolgozni. Hiányzott a felnőtt lét. Az élet közbeszólt és betoppant közénk a kisfiam. Egy hihetetlen huncut kisfiú, aki sokat nevet és úgy tud szeretni mint senki más. Az életünk hangosabb, hisztikkel tarkított, sokszor féltékenység miatt fellépő összeszólalkozásokkal színesedett meg. Nem volt könnyű, most sem az, de már kezdek rutinosabb lenni. 5 éve nem aludtam át egyetlen éjszakát sem. Nem, nem fogom soha hagyni sem sírni, sem szenvedni egy rossz álomtól egyiket gyermekemet sem. Ha ez az én rovásomra megy, akkor sem. Nem lesz mindig így, de most még kellek nekik.

Nem panaszkodom, de ezek tények.

Igen, fáradt vagyok. Nagyon fáradt. Nem csak fizikailag hanem sokkal inkább lelkileg. Sok-sok energia, türelem, szeretet kell hozzájuk és ennyit én sem tudok magamra szedni, nem csoda, ha néha fogytán vagyok ezekkel. Nem nevetek annyit, nem látok mindig mindent  rózsaszínben. Csinálom a dolgom, kelek éjszaka vagy épp még el sem aludtam, mert értük mindent. Nagyon remélem, nem rontom el őket, nem vétek órasi hibát amitől majd felnőtt korukban engem okolnak. Ami tőlem telik megteszem.

Közben én, a rózsaszín magassarkús elvesztem. Most azt érzem, már soha nem tudok ismét az lenni, de talán nem is kell. Más vagyok. Sokat tanultam a hibáimról, önmagamról de az igazi fejlődés úgy érzem még hátra van.

Most még a gyerekek vannak előtérben de érzem kellen új célok és kell amiből erőt tudok meríteni. 

A világon a legszebb munka a gyereknevelés, de azt gondolom ettől nehezebb sincs. Amikor a nyakamba ugranak és szorítanak vagy amikor önfeledten nevetnek azt érzem, ezért érdemes ezt csinálni! Ezért megéri azt a "pár" éjszakát....

Ui: 

Amúgy meg, mostanság már lehet rinyálni is azt mondják az okosok.. nem minden puki és kaki csillámporos ugyebár 😂😂😂

F: èn ès a kèt huncut

Mese egy lányról....

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szőke hajú kislány..... Sokat álmodozott, mindig kilógott a sorból, de oda soha nem is akart beállni. Tele volt célokkal, tervekkel és senki nem tudta eltántorítani attól, amit ő megálmodott.

Bizonyítani akart a világnak, magának és a benne cseppet sem bízó embereknek.

Nem volt előtte lehetetlen.

Felnőttként menetelt előre a rózsaszín magassarkú cipőjében, a szemüvegében mert bizony néha kisírta a kontaklencsét.

A sok írreális cél miatt időnként fenékre huppant, de vállat rántva, koronát igazítva  ment tovább és tovább. Hatalmas mosolya és akarata vitte előre és előre. Tele volt tűzzel és élettel. Ritkán járt szórakozni de akkor a minimum az asztalon táncolás volt és a fergeteges hangulat.

Mikor a csúcson volt, érezte jöhet egy új kihívás. 

Ez azonban három év kőkemény pokol lett. Harc a hormonokkal, a csalódottsággal, az orvosokkal, az idővel, a mosoly mögé bújt testi és lelki fájdalmakkal. Lángja már nem lobogott, épphogy csak pislákolt. Egy darab belőle örökre ott is maradt.

Hirtelen jött egy fénysugár, egy orvos, egy műtét és a várva várt kilenc hónap ami tele volt félelemmel, aggódással. Nehéz, rögös út után kezében tartotta Őt. Örült, de a nehéz út porai rajta voltak. Jött egy év kőkemény lecke, Tőle. Túlélés, örömmámorban. 

Majd egyre és egyre jobb lett. 2,5 év után lelkében ismét megérett a változásra. Újra dolgozó, fontos ember szeretett volna lenni de a sors ismét közbeszólt.

Amikor úgy érzed egy út lehet csak előtted de azt az ajtót bezárják. Kevés erővel, tűz nélkül újratervezni nem egyszerű. 

De ez a lány nem ismer lehetetlent. Ha kell akkor megcsináljuk! Megcsinálta!

A sors küldött még egy tanítót, aki nyugalmával és huncut mosolyával a mindig pörgő és energiabomba társával együtt új utat mutattak. 

A rózsaszín cipő még mindig a szekrény mélyén, helyette szürke melegítő és tornacipő dukál. Tűze épphogy csak parázslik, és ismét vagy még mindig a túlélésért küzd.

Aztán egy reggel mikor kinyitja a szemét, pont a születésnapján, azt mondja. Elég volt a melegítőből!

És ott, akkor elindult valami. Fontos lett önmagának. Ledobta magáról a sok terhet amit cipelt, elővette a rózsaszín cipellőt és végre mert táncolni, énekelni, hatalmasak nevetni mint hosszú évekkel ezelőtt. 

Lelke ismét lángra lobbant és érzi megint azt az erőt!

Végre!!!

 Helló, szia. Megjöttem... újra itt vagyok. 8 éve nem láttalak már...

F: Pinterest

Izomra fel!

Egy szép napsütéses napon, miután lefutottam 10km-t a lakásban a gyerkőc után, összeszedtem a letekert toalett papírt, széttépett zsebkendőt, szétmorzsolt kekszet és kiöntött kakaót, lehuppantam a kanapéra, feldobtam a lábam és gondoltam most jön egy kis énidő. Magyarán azt csinál a gyerek amit akar mert biza én most 5 percet meg nem mozdulok... kivéve amikor igen.

Nyomkodom a telefont mint egyetlen kapcsomat a külvilággal, így ő a mindenható kütyüm, az oltalmazóm, védőm és zene szolgáltatóm is egyben.

Nézegetge az Instagramot (tudom, minden második kép kamu) valami belém nyilallt.

Oooo bakker a legón fekszem... Eltávolítva azt, lapozgatok tovább  a képek között. Instaszuperanyuk percenként előugró kockahasuk alapján jött a felismerés.... itt bizony már mindenki nyomja a summer body projektet.

Berohantam a szobába, előkaptam a bikinim és felvettem. Hókán, reggeli ábrázattal, zokniban és kócosan pont úgy festettem mint aki épp indul a Côtt d'Azur gyönyörű partjára . Pont úgy...

Visszarohantam a telefonomért és ráketestem a leggyorsabb, leghatékonyabb, anyabarát mozgásformára ami a közelben el is érhető.

Így alakult, hogy immáron heti három alkalommal mozgatom meg magam, teszem ezzel próbára legkisebb csemetém tűrőképességét de látom a hatást és érzem hogy a lelkemnek is jó!

Lassan jöhet a Côtt d'Azur 😍😍😍😂😂😢🙈

F: Pinterest 

Glamour nagykövetnek jelentkezem...

Aaaaaa dehogy.....

Azért eljátszottam a gondolattal, mi lenne ha tényleg beadnék egy pályázatot. Most. Ebben az életszakaszomban. Valahogy így festene....

Pályázat a Glamour nagykövet pozíció betöltésére 

Kedves Glamour magazin!

Ezúton szeretnék jelentkezni az önök által meghírdetett nagyköveti pozíció betöltésére.

Első körben jelzem, és ezzel szerintem el is dőlt sorsom, nem vagyok egy divatmaca, kettő kiskorú gyermeket nevelek(?! próbálok) akik a sajátjaim tehát nem kölcsönben dekkolnak nálunk.

Kedvenc divatstílusom a sportosan büfis vagy a sportos babakajás. Ebbe minden alternatíva beleértendő. 

A frizura trendeket követem, az ombre stílus majdnem megvolt de pont el tudtam jutni a fodrászhoz így aktualizálva lett fejembúbja is. A természetes hatás híve vagyok, így a kócosan huncut a kedvenc, melyhez mindennapos outfitem is pont passzol. Azért mert anyuka vagyok adok magamra no... 

Az autóm folyamatos tesztelés alatt áll, mennyi gyerekjátékot és Tescos szatyrot képes elbírni, valamint meddig néz ki autónak takarítás nélkül. A teszt még tart de részeredményeket már tudnék bemutatni.

Az almás telefonomról kiderült, nem szereti a spenótos lazacot mert a szimpla 2 hónapos készülék hangszórója kicsit megadta magát mikor meg lett kínálva az étellel... de működik! Szó mi szó, nagyot alkottak ismét.

Feltételezem pályázatom könnyeket csalt szemükbe, és heves imádkozásba kezdenek, ilyen anyukák mellett milyen lesz a felnövekvő generáció, de megnyugtatok mindenkit, szerintem ma... A hülyéknek áll a világ!!

További szép napot kívánok! 

Nekem már az van, mert ma van a szülinapom!

Puszi, pacsi...

F:én

Miért jó gyermeket vállalni?!

Mostanság egyre több rokon, barát, ismerős szegezi nekem ezt a kérdést mert, hogy ők azt látják, hallják, ez egy nagy szívás. Mindenki panaszkodik, mennyire fáradt, rosszak a gyerekek, tönkremennek a kapcsolatok. Ezen elgondolkodva igazuk van. Mert miről beszélünk a legtöbbet. Hát a negatív dolgokról..... most próbálom összefoglalni mindazt ami velejár. 

 

Egy eleve rossz kapcsolaton a gyermek nem segít! Nem az ő feladata helyrehozni két ember harcát!!!!

Az a tény, hogy valakiknek gyermekük születik egy óriási dolog!

Óriási lesz a kismama a terhesség végére, óriási lesz a baba ahoz a kicsi lyukhoz képest, de ne aggódj, kifér és nem marad úgy!

Az a pici emberke óriási felelősséggel jár de óriási szeretet képes adni. Olyan érzelmeket szabadít fel az emberben amikről nem is tudtál idáig.

Újból felfedezed a világot és ami ettől is fontosabb, önmagadat! A gyermeknevelés legfontosabb tartozéka az önismeret. Mert abban a piciben magadat is fogod látni, minden rossz tulajdonságoddal együtt. És hidd el, ezek fognak igazán bosszantani.

Igen, fárasztó. Igen, vannak nehéz, és nagyon nehéz időszakok. De mind mind olyan érzelmekkel teli pillanatokkal is amit nem tudsz szavakba önteni. Ez olyan mint a drog. Függő leszel. Ha meglátod és megéled vele együtt ezeket a pillanatokat akkor azt fogod mondani, minden percet megért! 

Ha csak a nehézségekre koncentrálsz, és inkább máshol keresed a boldogságot akkor van egy rossz hírem, kínkeserves  lesz a következő 18 éved. 

A döntés rajtad áll!!!

Én és a családom 😍