Későn ébredtünk emiatt rohanás, hogy elérjük a vonatot. Az ajtóban áll életem párja miközben én a gyereket öltöztetem. Én még pizsiben mivel úgy is ráérek. Elindulnak a garázsba így van kb 1-2 percem utca kompatibilis állapotba hozni magam. Kész is, röpke 2 perc 35 másodperc alatt. (Fotót ne akarjatok ;-)) Szóval loholás, természetesen minden sebességkorlátozást betartava, pont időben érkezünk. Anya vigyük a mocit is, meg a babakocsit (ez csak a cuccoknak mert ülni nem ül benne) meg a macit... Meg a hátizsákot, a cicás esernyőt. Na, most már úgy nézünk ki mint akik a Monte Everestre készülnek és ahol felváltva voltunk apával a serpák. Hegyre fel, gyerekek örülnek. Hegyről lefelé jövet hallgatjuk a madarak csicsergését, a kismotorok robaját, az örömükben sikító gyermekhangokat, az apukák kiabálását, hogy fékezz és a betonon csattangó gyerektest hangját. Majd jön az Ooooooo aaannnyyyaaa üvöltés de ekkor már 100-on világrekordot döntesz akadályfutásban. Pár perc és minden megy tovább...... Szuper dolog a kirándulás! Imádom!!!!
F:pinterest
