Adott egy család, cukorbeteg apuka, anyuka, 2,5 éves hercegnő. Adott egy esős szombat, amikor bevásárolunk, játszunk, főzünk, finomat ebédelünk, úgy igazából tehát nem történik semmi különös. Majd jön a délutáni szieszta amikor is megfordul a világ. Elaludtam. Hónapok óta nem volt már ilyen, mivel még most sem alszunk jól éjszaka, s én már meg sem tudom mondani hány éve nem aludtam egyhuzamban 4 óránál többet. Elaludtam. A kisasszonnyal együtt. Sajnálom, bár ne tettem volna. Hirtelen ébredtünk fel mindketten, ő kakaót kért meg szendvicset. Kimentem a konyhába, hogy elkészítsem mikor megláttam életem párját a kanapén. A keze a szeme előtt volt, úgy hallatszott halkan horkol. Bementem a konyhába elkészítettem a kakaót és bevittem a kincsemnek. De olyan rossz érzés fogott el, így vissza a nappaliba. Ekkor a keze már nem volt a szeme előtt. Nyitott szemmel feküdt, remegett a lába. A szeme félig felakadva, a nyála a párnára folydogál. Eszméletlen, halkan hörög de veszi a levegőt. Mindez kb 3 mp volt és a telefon már a kezemben. Kicsöng, felveszik. Elmondom lassan ki vagyok, honnan, mi történt. Próbál nyugtatni a diszpécser, hallja a hangomom, a mentő úton van. Esik az eső, de kinyitom a teraszajtót, hogy halljam. Most életemben először örülök, hogy kilóméterekről hallom a szirénát. Most hozzánk jönnek. Remegek. Simogatom, törlöm róla az izzadságot, beszélek hozzá bár úgy sem fog rá emlékezni. Közben szólok a kicsimnek, ne ijedj meg, de apa beteg, leesett a cukra és jönnek a mentős bácsik. Hirtelen nem érti miért, amikor eddig elég volt a szőlőcukor és az almalé. Kijön a nappaliba és látja, tudja. Nem mondunk semmit, állunk a teraszon az esőben és halljuk az egyre hangosodó szirénát. Itt vannak. 6 perc ami örökkévalóságnak tűnt. Pár perc és csöpög a "cukor". Eszembe jut, hogy az elmúlt 7 évben összesen nem evett ennyit mint amit most vénásan megkap. Szép jó reggelt! Kicsit értetlen, nem is tudja hogy álmodik vagy sem. De él!
Most már minden rendben!
Kincsem is megnyugszik, mert kihúzták apa kezéből a tűt. Ekkor odasúgta nekem: Anya, az a kúp nagyon fáj! Az szuri Gyönyörűm, mondom. Nem baj, akkor is fáj. Megpuszilom apa kezét, hogy meggyógyuljon!!!!
F:pinterest
