Kis Karácsony, nagy Karácsony....

Ilyenkor az ünnepek közeledtével, sokszor eszembe jutnak a régi karácsonyok.

Amikor még kicsi voltam, bosszantott, hogy nálunk nem volt olyan mézes-mázas mint ahogy én azt gondoltam, hogy lennie kellett volna.

Minden azzal kezdődött, hogy apukám heves káromkodására keltünk, mert ugyebár az a kurva fenyő nem megy bele abba a g... talpba. Tudjátok, az a fajta talp, ami jó magas, instabil, keskeny és szinte lehetetlen beletenni a fát. Ez ment jó pár órán keresztül, amikor végre már fogpiszkáló nagyságúra lett szétfaragva a fa törzse, így belefért végre. No de most jött a, akkor tegyük egyenesbe dolog. Ez is röpke 2 óra ideg, káromkodás, bassza meg fogjad mán, dől, dehogy dől, egyenes, honnan egyenes, a fa ferde ba..... nem a fa, hanem a talp, dehogy a talp, haggyá mán, menj inkább a konyhába..... és hasonló beszélgetések hangzottak el. A vége mindig az volt, sikerült találni egy olyan oldalt ami egyenes, és azt volt a külső oldal. Jöhetett a díszítés. Ekkorra már tesómmal felfaltuk a szaloncukor egy részét, amit nem lett volna szabad, így álcázni kellett. Ugye mindenki csomagolta már vissza a papírt úgy, hogy az úgy nézzen ki mintha lenne benne még csoki?! Egy baj volt, szellőztetés esetén azonnal bukta ......

Persze díszítés közben elmozdult a fa, amit korrigálni kellett, észrevétlenül, mert már sokkot kaptunk volna, apa meg infarktust ha meglátja, de ügyesek voltunk, mindig sikerült.

Estére állt a fa, mindig szép volt, mindenki meg és lenyugodott és kezdett igazi karácsonyi hangulat lenni.

Azóta apa kapott király talpat, meg lett szép műfenyő. Jobb ez mindenkinek ;-)

F: pinterest 

Várandósság bolondság

Mindenki meséli, hogy nincs két egyforma várandósság. Ezt, főleg azok tudják igazolni akik legalább kétszer már voltak is ;-). Most a saját bőrömön is tapasztalom.

Többet bőgök, igen, még többet.... Én sem gondoltam volna, hogy ez lehetséges... Néha már röhögök azon, hogy bőgök, mindezt egyszerre, ami inkább fest egy röfögős, könnycsepegős vergőgésnek mint sírásnak és nevetésnek. Azért eme mutatványt, rendszerint próbálom nagy magányomban letudni, nehogy valaki rám hívja a mentőt és már szírénázva, száguldana velem a zárt osztályra.

No de, milyen is a terhesség, várandósság. 

Néha vicces, néha izgalommal teli, néha fájdalmas, néha fárasztó, néha ábrándozással teli, bőgős, röfögős, röhögős, minden szűk rám érzős, látós, tuti szar a mérleg megállapítós, a dokinál még többet mérős de az tuti még szarabb megállapítós, egyre kevesebbet alvós, szemmel ölős, hogy meg ne fogd a hasam érzékelős, mályfoltos növekedős, de hihetetlen jó, megnyugtató, igazán nőnek érzős időszak ez, amit egyre jobban élvezek.....

F:pinterest 

Öröm és bódottà ;-)

Hosszú szünet utàn van mit bepótolnom, írnom az biztos.

De csak, hogy én se zavarodjak össze, kezdem ott ahol abbahagytam a legutóbb.

Szóval, úton van a következő babànk, aki immàron 24 hetes vagàny kiscsàkó, aki màr most az éjszakai élet nagy kedvelője. Nappal szunya, de ahogy az óra éjjel 2-re ér beindul a bulàjkosz.

Ezzel valamit kezdenem kell majd, mert ahogy az egyik bàràtnőmet idézve "kidzsavel" (ezt csak tippelem, hogy így kell leírni) addigra ez vàltozni fog, mert ígen-ígen (szàndékosan hosszú í) nagy kakiban leszek. Mostanság ezért bökdösöm a hasam nappal, hàtha ficànkolna picit, de a "jaj, anya, hagyjàl màr aludni" rúgàson kívül még màsra nem volt hajlandó.

Vàrja az egész csalàd. A nővére, aki immàron lassan hàrom éves minikamasz, sorolja, nap mint nap mit fog neki megtanítani, mit fog vele jàtszani, hogyan fogja szeretgetni. Többek között: beteszem a jàtékok közé, ugràlhat a pocakomon de utàna és is ugràlok az övén, együtt fogunk pancsizni és belepisilhetünk majd a vízbe? Anya, légyszi...... Szóval vannak ötletek.

A lényeg, hogy nagyon vàrja, s cseppet csem volt szomorú, amiatt, hogy fiú lesz. Igaz kijelentette, elsőre ő egy nagylàny tesót kér.......... Mondtam is magamban, hogy ezzel max apukàd tudna meglepni bennünket, bàr remélem ez lesz az egyetlen kívànsàga ami nem teljesülhet.

Szoktàk volt mondani, minden babavàràs màs és màs. Ezt màr most bizonyíthatom.

Az elsőnél ilyen időben percre pontosan tudtam, mi történik vele, éppen milye fejlődik ki, stb és totàl ideges voltam az ultrahangon, hogy akkora-e éppen mint amit a nagykönyv előír. Màra tudom ez butaság, a lényeg, egészséges legyen.

Most is tudom hogyan àll a fejlődésben, bàr màs technikák tökélyre fejlesztése sürgetőbb volt.

Ilyen példàul, két hànyàs között, egy perc alatt, hogyan tedd rendbe a gyerkőcöt, majd a màsodik rókavadàszat utàn, hogyan készülj el egy perc alatt, mert ugye az oviba időre kell menni.

Az oviba vezető úton, szakadó esőben, hogyan dugd ki a fejed az ablakon és végy mély levegőt

(Hányás elkerülése okán) a vàrosi smogból, mindezt kutyàkat megszégyenítő mòdon, piros làmpànàl, szükség esetén menetközben is és miként magyaràzod meg eme cselekedetedet a gyerkőcnek, és milyen vàlaszt adsz kérésére miszerint ő is meg akarja nézni, lapos-e a kerék, mert ugye anya csak azt nézni......

Vannak kellemetlen pillanatok, amik pàr nap múlva màr viccesnek tűnnek, de mindenki higgye el, egyszer tényleg minden elmúlik :-) ;-)

F: pinterest

Bakker ez déjá vu......

Egy szép meleg napon történt, miután már ezerszer elmondtam, hogy mit miért nem lehet, nem nem szabad felmászni a szekrényre, tv-re, ja és a LED tv-nek nem tesz túl jót ha rajzolunk rá, az ételt nem nem a kanapéra, szőnyegre, asztalra, tv-re (szegény tv mit kap....) kenjük. Ha elég volt csak szólj, ennyi. Megyünk aludni. Igen. De. De. Nincs vita. Pörögj nyugodtan. Megyünk. Most pisiltél. Ittál is. Nem lehetsz éhes. Mi? Nem ettél semmit? Nem baj, majd ha felkeltél eszünk. Nem, nem alszunk a nappaliban, kövön, konyhában. Ágyban. Most!!! Kb 1,5 óra múlva feladtam. Inkább iszom egy kávét, gondoltam. Huuuuuuu baj van. Kavarog a gyomrom. Azta, valami komoly vírus lehet ha nem bírja a kávét. Vagy...... Halálos beteg vagyok, gyógyíthatatlan koffein intolerancia vagy mi, amibe pár nap alatt bele lehet halni. Már nincs sok hátra, 10, 9, 8..... Ne rajzolj a tv-re.... Ezerszer elmondtam. Na, még kimúlni sem tudok nyugodtan, akkor miért akarok én nagy magányt a WC-ben akár csak 10 percre. Szóval halálos beteg vagyok. Más nem lehet. Oooooooo. Huuuuuuu. Bakkkeeerrrr!!!! Nagy levegő!!!! Nem hányunk!!!!!! Levegő!!!!!!! Aztakurva.... Számoljuk. Egy hónap.... 30-15..... Neeemmmmm. Ja, de pont...... Aaaaaaaaa. Levegő. Szédülök. Na király. 

Pont egy hete szóltam, hogy megyek dolgozni..... No, sebaj......

Nem halálos, nem gyógyíthatatlan..... Csak terhes vagyok 😂😍😱❤️😜💖💗😂😇

Déjá vu I.

Egy szép nap mikor megadatott legalább 60 perc (igen igen, nem másodperc) szabadidő és naná, hogy azt nem takarítással szerettem volna eltölteni, felvettem egy csini magassarkút, farit, pólót meg egy régi zakót. Ahogy álltam a tükörben nézve magam, hirtelen elkapott az érzés. Reggel szépen felöltözni, pici smink (na jó bő smink, hogy eltakarja a zombit) és elindulni fontos dolgokat csinálni. Nem mintha a gyereknevelés ne lenne az, de értsétek jól. Fontosnak érezni magam vagy legalább hasznosnak, elismerést begyűjteni még ha a szemedbe nem is mondja senki. Felnőtt, dolgozó nőnek lenni. Pár éjszakai vergődés után megszületett a döntés. Az ovikezdés utan megyek vissza dolgozni. Játszadoztam a gondolattal és tetszett. A gyerkőc szuper helyen lesz, én is, mindenki boldog. Eljött a nap, hogy a tervem azért a közvetlen és a felsővezetőmmel is közöljem. Telefonon tudtunk beszélni. Persze örült mindenki mert már számolnának velem és hát azért van még pár hónap. De én örültem, végre, végre el otthonról, nem zombi üzemmódban élni. Szinte kiszámoltam már a napokat is. Gyorsan végignézem a szekrényben, mennyi dolgozós ruha van amit nem tudtam eddig hordani.... Miért nem? Ebben nagy a tomporom és egész nap kardigánban furcsán néznék ki, ebben nem tudom cipelni a gyereket mert azonnal látszik a kosz ahogy hozzámér a cipője, ebben nem tudok futni, homokozni, bukfencezni, és még sorolhatnám...No de nemsokára. Olyan izgatott lettem.......  És akkor jött egy déjá vu.......... Folyt. Köv. 

F:pinterest

Nínó, nínó

Gondolkodtam rajta, hogy leírjam-e vagy sem de annyira nyomja a lelkem, szorítja a torkom azóta is, így inkább kiírom magamból.

Adott egy család, cukorbeteg apuka, anyuka, 2,5 éves hercegnő. Adott egy esős szombat, amikor bevásárolunk, játszunk, főzünk, finomat ebédelünk, úgy igazából tehát nem történik semmi különös. Majd jön a délutáni szieszta amikor is megfordul a világ. Elaludtam. Hónapok óta nem volt már ilyen, mivel még most sem alszunk jól éjszaka, s én már meg sem tudom mondani hány éve nem aludtam egyhuzamban 4 óránál többet. Elaludtam. A kisasszonnyal együtt. Sajnálom, bár ne tettem volna. Hirtelen ébredtünk fel mindketten, ő kakaót kért meg szendvicset. Kimentem a konyhába,  hogy elkészítsem mikor megláttam életem párját a kanapén. A keze a szeme előtt volt, úgy hallatszott halkan horkol. Bementem a konyhába elkészítettem a kakaót és bevittem a kincsemnek. De olyan rossz érzés fogott el, így vissza a nappaliba. Ekkor a keze már nem volt a szeme előtt. Nyitott szemmel feküdt, remegett a lába. A szeme félig felakadva, a nyála a párnára folydogál. Eszméletlen, halkan hörög de veszi a levegőt. Mindez kb 3 mp volt és a telefon már a kezemben. Kicsöng, felveszik. Elmondom lassan ki vagyok, honnan, mi történt. Próbál nyugtatni a diszpécser, hallja a hangomom, a mentő úton van. Esik az eső, de kinyitom a teraszajtót, hogy halljam. Most életemben először örülök, hogy kilóméterekről hallom a szirénát. Most hozzánk jönnek. Remegek. Simogatom, törlöm róla az izzadságot, beszélek hozzá bár úgy sem fog rá emlékezni. Közben szólok a kicsimnek, ne ijedj meg, de apa beteg, leesett a cukra és jönnek a mentős bácsik. Hirtelen nem érti miért, amikor eddig elég volt a szőlőcukor és az almalé. Kijön a nappaliba és látja, tudja. Nem mondunk semmit, állunk a teraszon az esőben és halljuk az egyre hangosodó szirénát. Itt vannak. 6 perc ami örökkévalóságnak tűnt. Pár perc és csöpög a "cukor". Eszembe jut, hogy az elmúlt 7 évben összesen nem evett ennyit mint amit most vénásan megkap. Szép jó reggelt! Kicsit értetlen, nem is tudja hogy álmodik vagy sem. De él! 

Most már minden rendben! 

Kincsem is megnyugszik, mert kihúzták apa kezéből a tűt. Ekkor odasúgta nekem: Anya, az a kúp nagyon fáj! Az szuri Gyönyörűm, mondom. Nem baj, akkor is fáj. Megpuszilom apa kezét, hogy meggyógyuljon!!!!

F:pinterest

Kiràndulás avagy szellőzzön az agy

Mivel félig meddig itt van már szinte a nyár is, úgy döntöttünk irány a természet. Kisvonat, tengerszem, hosszú séta, friss erdő illat, csicsergő madarak. Így is volt. 

Későn ébredtünk emiatt rohanás, hogy elérjük a vonatot. Az ajtóban áll életem párja miközben én a gyereket öltöztetem. Én még pizsiben mivel úgy is ráérek. Elindulnak a garázsba így van kb 1-2 percem utca kompatibilis állapotba hozni magam. Kész is, röpke 2 perc 35 másodperc alatt. (Fotót ne akarjatok ;-)) Szóval loholás, természetesen minden sebességkorlátozást betartava, pont időben érkezünk. Anya vigyük a mocit is, meg a babakocsit (ez csak a cuccoknak mert ülni nem ül benne) meg a macit... Meg a hátizsákot, a cicás esernyőt. Na, most már úgy nézünk ki mint akik a Monte Everestre készülnek és ahol felváltva voltunk apával a serpák. Hegyre fel, gyerekek örülnek. Hegyről lefelé jövet hallgatjuk a madarak csicsergését, a kismotorok robaját, az örömükben sikító gyermekhangokat, az apukák kiabálását, hogy fékezz és a betonon csattangó gyerektest hangját. Majd jön az Ooooooo aaannnyyyaaa üvöltés de ekkor már 100-on világrekordot döntesz akadályfutásban. Pár perc és minden megy tovább...... Szuper dolog a kirándulás! Imádom!!!! 

F:pinterest

Bőgni ér?

Jó, ok... tudom, elég a sírásból de kérem szépen ez most más! 

Jó, ok bőgtem mostanában a kezdődő bölcsi miatt, igaz ebbe besegített az én kis porontyom is. Ő bent, én kint. De ez mára már sokkal jobb lett. Már egyszerre csak egyvalaki sír, de ezt is megosztjuk. Néha ő, néha én.

Mert mindennek megvan a maga ideje. 

Egyrészt mindig az a könnyen elsírom magam fajta voltam és vagyok is, másrészt pedig ez az anyaság szerintem még jobban rátesz egy lapáttal. Sírtál gondolom te is mikor megtudtad, hogy bővül a család. Ki örömében, ki a pániktól de sírtunk az tuti. Bőgtem mikor először hánytam ki az életet adó reggeli kávét, mert elképzelni sem tudtam, hogyan fogok életben maradni. Aztán az ultrahangon, a szülőszobán, a kórházban, otthon, már nem csak otthon, már nem csak miatta. A mi kis mimóza lelkünk milyen hatalmas!! Miközben szinten mindenen képesek vagyunk elérzékenyülni egyben milyen erősek is vagyunk, kik mindent kibírnak és véghez visznek. 

Lehet ez ad igazán erőt? Vagy lök tovább és még tovább?! 

Lehet.... És ha ebben ilyen nagy erő van, mi a helyzet a nevetéssel?! 

Fel a kezekkel aki sírva nevett vagy nevetve sírt?!

Most inkább nevessünk 😉

F: pinterest

Elfáradtam

Minden bizonnyal egyszer mindenki eljut erre a pontra. Az utóbbi időben már több jel mutatott arra, hogy valami nincs rendben. Messzehíres memóriám olyannyira kikapcsolt, hogy már az is nehezemre esett ha az előző pár órára vissza kellett emlékeznem.

Elfáradtam.

Elfáradtam, mert 3 éve nem alszom át egy éjszakát sem. 

Mert túl sokat pörgetem magam olyan dolgokkal, amiken én nem tudok vàltoztatni.

Túl sokat aggódom. 

Túl sok minden nyomja a szívem, túl sok teher van a vállamon.

Mindenért én vagyok a hibás, a felelős, az én feladatom.

Elvesztem.

Fáradt vagyok. Nyomasz sok gondolat amik vissza-visszajönnek..... hiába, én ilyen vagyok.

Most pityeregve írom ezen sorokat, hogy miért fogalmam sincs, nem is érdekel igazán, de azt tudom, hogy mint minden más ez is csak átmeneti. Biztos, hogy nem tart sokáig. Vagy rosszabb lesz vagy jobb. Én aki ha néha le is téved az örök optimizmus ösvényéről, próbálom magamévá tenni, hogy igen, minden rendben lesz, minden jól fog alakulni, minden megoldódik egyszer.

Addig meg jöhet egy kis pityergés, kávé, egy nagy sóhaj, egy kis napfürdő.... És sok pozitív gondolat.

F:pinterest 

Végre itt a tavasz

Ma reggel, mikor felébredtem, alig tudtam magam elvonszolni a kávéfőzőig. Hála édes gyermekem még javában szunyókált, így volt idő magamhoz térni. A kávé és a szobát pár pillanat alatt megtöltő napsugarak olyannyira feltöltöttek, hogy beugrottam az ágyba a gyerekem mellé, kiabálva, irány a játszótér!!! Félig nyitott szemmel, álmosan rámnézett, s nem kellett mondania semmit. Leolvastam az arcáról: Ez megbolondult így kora reggelt, hagyom hátha elmúlik és újra normális lesz ;-), de jelentem nem hagytam magam. Röpke 1,5 óra alatt el is készültünk. 

Mivel már menthetetlenül és visszafordíthatatlanul végre beköszöntött a tavasz, gondoltam indulás előtt jól kiszellőztetek, mert olyan finom, friss illat van odakint. Pár perc után a gyerekszobában megcsapott a finom, friss égetett avar szaga........ Bammeg gondoltam, de sebaj, majd a másik azobából jön..... Hopp... Bammeg.... Ott meg pörkölt szag van!!!!! Szarok a szelőztetésre, inkább induljunk.

Szóval, kicsit avar, kicsit pörkölt, kicsit sem friss, de tavasz szag van a lakásban :-) ;-)

F:pinterest 

Boldogság, egészség......

Hetek óta nem tudok magamhoz térni. Adott egy édes, pici, törékeny kiràlylàny, aki egyik napról a màsikra szörnyű kórt hordozott magàban, ami sajnos 7 hónap alatt el is ragadta. Épp, hogy betöltötte a hàrom évet. Bőgök, ha meglàtom a képét, ha csak eszembe jut......Ilyenkor elönt a düh, a harag, hogy miért történik ez? Tényleg mérgeznek minket? Biztos vagyok benne, de hogy mivel? Mindennel!?!
A sok stressz ami körülvesz minket kihat a gyerekeinkre. A sok méreg amit beszívunk, megeszünk mind mind kihat rànk, ràjuk. Mi a megoldás? Fogalmam sincs. Én próbàlok mindent megtenni, de elkerülni mindent én, mi sem tudunk, nem vagyunk rà képesek.
Nézem, most ahogy alszik az én két éves huncut, édes, rosszcsont, mindentmegmagyaràzok, néhaazőrületbekergek, megtudnàmnyúzni, imàdomazéletemnélisjobban tündérkém és mély levegőt veszek, mert neki csak a szeretetre, odafigyelésre, nyugalomra van szüksége.
Aki most azt mondja, hogy na ja, de majd ha kamasz lesz és felnőtt, tuti le fog szarni mert nem voltál vele szigorú, meg nem mutattad meg neki milyen nehéz is az élet, annak üzenem...... Te tedd nyugodtan azt amit gondolsz, én is ezt teszem!
Szeretem, imàdom, tàmogatom, vele és mellette vagyok még akkor is amikor nehéz!
Elszàmolok tízig, néha húszig, néha ez is kevés, de ez az én, mi próbànk!
Soha nem tudhatjuk meddig tart! Most elbőgtem magam :-( Tudom, örökké!!!
Így érdemes csak élni!

Szeressetek, ahogy csak tudtok!

F:pinterest

Valentin napon hogyan szeressünk!

Valentin nap.......... A rózsaszín ködben úszó, képeslapos, plüssmacis, jaj de cuki időszak izgalmas velejàrója, no de mi van ha ezen màr évtizedek óta túl vagyunk.
Jobb esetben egy benzinkútról szàrmazó tartós rózsa, ami egyébként szép is, bonbon, képeslap, vagy egy vacsora.  De ugye mi nők, nem igazàn erre vàgyunk. Nem a tàrgyakra, nem a körítésre, bàr az hozzàjàrulhat egy szép estéhez, de a lényeg nem ez.
Hanem mi? Az érzés, amit ettől az egésztől kaphatunk. Szeretni minden nap kell, de ha máskor nem is, legalább ezen a napon mondjàk el mit éreznek iràntunk, miért vagyunk fontosak nekik és ezt nekünk is meg kell tennünk!
Bevallom, én évek óta vàgyom arra, hogy egyszer vagy a fürdőben, vagy a hűtőn, bàrhol, kis üzeneteket kapok. Mivel az elmúlt tíz évben, a munka többször szólította el ezen a napon, így emiatt sem jött össze a dolog, de legfőképp azért mert neki ez eszébe sem jut.
Miért is jutna. Nem az a romantikus típus. Soha nem is volt. Ha mondjuk mondtam volna neki, akkor màs lenne a dolog, de nem mondtam. Mert arra vàrtam hàtha eszébe jut. De nem jutott, és nem is fog, mert nem tud olvasni a gondolataimban és mert ő nem így van beprogramozva. És én pont ilyennek szeretem. Így hàt marad a vàgy, hàtha. Igaz mennyire célravezetőbb lenne mondani!? De akkor oda a varàzs........
Érdekes dolog ez. Egy biztos! Ha több szeretetre vàgyunk, figyelmességre, mondani kell mert sajnos, vagy nem sajnos a férfiak nem gondolatolvasók!
Uraim, akik ezt most olvassàk! Meg szeretnéd lepni életed pàrjàt? Írj neki kicsi üzeneteket, papírra, ne teleponon, rendelj szív alakú pizzàt, mond el neki mennyire szereted, vegyél egy üveg fincsi bort, meg a gyereknek egy ugyan olyan színű szörpöt vagy ivólét és ölelgesd meg annyiszor ahànyszor csak tudod! Meglàtod, meg fogja majd hàlàlni ;-)

Szeressük egymàst gyerekek! Mert élni csak így érdemes!

F:pinterest

Àlmatlansàg oka tizenévesen, huszonévesen.....

Minden életkorban előfordulnak olyan időszakok, amikor különböző okok miatt, nehezen, vagy nem is tudunk aludni. Csak jàr az agyunk, gondolkodunk, vergődünk az àgyban, ki majd betakarózunk....
Nézzük csak àt, milyen okok is lehetnek a nem alvàsra.

Tizenévesen

-ugye fogok még nőni
-mekkora lesz a làbam, fenekem
-meddig nő egy làny melle
-szeret, nem szeret
-új suli
-új baràt, baràtnő
-szeret, nem szeret
-meddig nő a mellünk, de komolyan (lapos idős nénit még soha nem làttam, ez most jó vág sem)

Huszonéves gyerek előtt

-van pasi, nincs pasi
-lesz hétvégén buli vagy sem
-tanulás vagy buli
-szeret, nem szeret
-megcsal, nem csal meg
-megcsalt az anyukàjàt neki
-új naci vagy új szoknya
-szeret, nem szeret
-elvesz, nem vesz
-eljegyez vagy nem jegyez
-lehet nőcisen hànyni részegen?

Gyerek után

-szegénykém sír, megyek
-túl nagy a csend, megyek megnézem vesz-e még levegőt
-túl sok a tejcsi, fàj
-túl kevés a tejcsi
-dundi a babàm
-tuti nem eszik eleget, éhezik
-szar anya vagyok?
-jó anya vagyok?
-eddig is horkolt a pàrom vagy csak most tűnik fel
-mikor fogja àtaludni a gyerkőc az egész éjszakàt?
-atya ég, nem kelt éjjel, tuti beteg lesz reggelre
-megfordult az àgyon
-nem mocorog, él még?
-túl hideg van
-túl meleg van
-basszus, nemsokàra kel, én meg még nem is aludtam


Szép napot nektek! Estére pedig nyugodalmas jó éjszakàt majd!

F:pinterest

Elvàràs vagy önként csinàljuk ki magunkat?!

Nehéz dolog ez, nehéz dolog nőnek lenni.
Mikor még pici kislàny voltam, nem így képzeltem el a felnőtt létet. Azt hittem, hogy majd én irànyítom az életem, azt teszem amit csak akarok és akkor amikor csak szeretném. Boldog leszek és felnőtt.
Nos, ez még a legsziruposabb filmben sincs így.
Minden, és mindenki azt sugallja, hogy légy gyengéd, megértő, szexi, vékony, dögös, hàzitündér, mesterszakàcs, díva, istennő, de közben erősebb bàrmelyik férfinél, bírj ki minden lelki és fizikai kínt, mindezt mosolyogva, oldj meg minden bajt, problémàt, legyél mindig kéznél és legfőképp, mindent úgy csinàlj ahogyan màsok azt elvàrjàk tőled.
Na kérem szépen, van amikor sikerül mindez, de van, hogy bizony nehéz ez a pakk, amit cipelünk.
Olyan jó lenne, csak néha, ha eldobhatnànk ezeket a feleslegesen nyomasztó dolgokat és csak úgy lennénk.  Csak úgy, boldogan. Elváràsok nélkül. Olyannak, amilyenek vagyunk. Nem gyengébb, nem erősebb, nem vékonyabb, nem másabb.... Csak olyan amilyen.......... Igaz milyen nevetségesen egyszerű........ De mégsem megy. Mert nem mutatjuk ki azt amit érzünk, nem tesszük azt amit csak szeretnénk, nem élünk olyan testben és lélekben, amiben igazàn jól éreznénk magunkat.
Helyette, csak szimplàn és egyszerűen erősek vagyunk. Felàllunk és mosolygunk, sőt, màsokat is megnevettetünk, mert ez az ami még több erőt ad. Egyedül, a mi kis tündéreink làtjàk, milyenek vagyunk valójàban, és olyannak szeretnek minket, nem is kicsit!

F:pinterest

Tavasz van, tavasz van.......

Tavasz van, tavasz van, felragyog az ég is, megiszok egy pohár bort, majd mosolygok én is ;-)

Nagyon várom már, még így is, hogy szinte nem is volt tél. Már csak a színes, molyosgásra ösztönző ruhadarabok hoznak lázba és az a kis cuki rózsaszín. 

Szerelem volt első látásra és már alig várom, hogy egy dögi farival, zakóval, magamra vehessem. 

Ameddig nem jön el a jó idő, addig marad a vastag zokniban kicsit szorítós, melegítős csattogás és gyönyörködés a tükörben :-) ;-)

De nagyon kell vigyáznom, mert egy két éves nőszemély is kinézte magának..... Igazi anyja ez a gyerek :-) ;-) :-)

Egy életem, egy halálom....

Mikor azt gondolod, most minden a helyén van, boldog vagy, teljes az életed, akkor történik valami, ami ezt teljesen felforgatja. Mikor azt gondolod, megtaláltad az utad, jön egy másik, ami pont az ellenkező irányba visz, mégis hagyod magad, visz az áramlat és egy idő után már inkább ezt érzed a magadénak. Folyton változik minden. A környezeted, te magad és ezzel együtt az életed is. Akkor leszel boldog, ha te is úszol az árral, hagyod, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek és ezzel együtt te is több leszel. Ha most is boldog vagy, és azt hiszed, nincs ennél feljebb, tévedsz! Van ami jobb, szebb, de élvezni és meglátni is tudni kell. Nem biztos, hogy pont arra találod majd meg, amerre keresed.

Bízz magadban, mert minden ember, legyen az nő vagy férfi, maga egy csoda! Higgy magadban mert bármire képes lehetsz, ha igazán akarod!

Szeress, mert akkor te is szeretve leszel, és élni, csak így érdemes!!!!!

Szép, napsütéses, szerelmes napot!!

F:pinterest

Végre egy kis hó :-)

Volt idő, amikor reggel, ha kinéztem az ablakon és havat làttam, nem éppen az öröm jàrt àt.

Ezek voltak az első gondolataim...... A vékony, csini csizmàban fàzni fog a làbam, ha bele kell lépnem a hóba, tiszta latyak, kosz lesz az autóm, mindenki -20 km/h-val fog közlekedni.......

És persze, a legfontosabb a fàzós làbam volt...... Jó, ok, bevallom, szerettem a havat akkor is, de csak hétvégén, amikor jó melegen fel tudtam öltözni. Munkanapokon a pokolba kívàntam.

Most, hogy eddig nem volt hó, szinte minden este ezért imàdkoztunk, végre essen egy pici.

És yeeeessssss ;-)

A gyerekek nagy örömére, még szànkózni is lehet rajta. Óriási az öröm.

És, hogy ne csak a babók örüljenek majd a délutàni szànkózàsnak, lassan nekiàllok a forralt bornak, hogy a felnőtteknek is őszinte legyen a mosolya :-) ;-)

Szép napot!

F:pinterest

Fogadalom avagy kérés ;-)

Az újévi fogadalmakkal úgy àllok, hogy inkàbb nem fogadok meg semmit, mert úgysem tudom be illetve megtartani. Szóval, eljàtszom a gondolattal, mi lenne ha, ês azonnal terveket készítek, hàtha lesz kedvem és időm és akkor belekezdek.
Évekkel ezelőtt, mikor még csak munkàból hazafelé, az autóból figyeltem a babakocsis kismamàkat, fogalmam sem volt arról, hogy nekik milyen. Azt hittem, semmi gondjuk nincs, mindenre van idejük, azt csinàlnak amit csak akarnak.
Most, hogy ebben a cipőben jàrok, hàt pöppet màs a véleményem.
Akkoriban, nagyratörő àlmaim, vàgyaim voltak, tervek, kész forgatókönyvvel.
Most beérném néhàny apró-cseprő dologgal is.
Ha lehet, ezeket kérném erre az évre, de minél hamarabb.
Legalàbb egy, megszakítàs nélküli, àtaludt éjszaka.
Azonnal, magàtól elalvó gyerek, délutàn és/vagy este. (Az és verzió jobb lenne)
Igen anya, vàlasz, minden kérésemre, bàrmi is legyen az.
Igen szívem, vàlasz, minden kérésemre, bàrmi is legyen az.
Egy teljes nap, amikor csak engem kényeztetnek. (Lelkiismeret-furdalàs nélkül.)
Mínusz 3kg.

Semmi extra, semmi luxus.............

F:pinterest