Most, otthonülő, unatkozó, semmire nincs gondja anyuka lévén azonban erőt veszek magamon és nagy ívben toj.... akarom mondani nagy ívben nem foglalkozok (az előző szó nekem jobban illene ide ;-)) a hajtàssal, mivel nekem úgyis mindenre van időm, úgysincs semmi gondom........ Igaz :-) ;-)
Így alakult hàt, hogy a a karàcsonyi nagytakarítás, ami koràbban napokig tartott, most 3 óra alatt kész volt, no nem azért, mert a koszt a szőnyeg alà szepertem, hanem màr jóval gyorsabban megy ;-)
Most ha belegondolok, nem is értem, mit tudtam csinálni napokig.
Az ajàndékok beszerzése, hàla az internetnek, kényelmesebb és gyorsabb. Igaz volt amit meg kellett nézni élőben, no de egy felpörgött kétévessel nézelődni, tiszta móka és kacagàs.
Az indulàs egyszerű, pillanatok alatt felöltözunk, majd kivàlasztjuk a fél szobàt, hogy kik jöjjenek velünk, ezért tàskacsere, pisi, innivaló, jaj szomjas vagyok (nem csak én), indulunk. Jaj, bent maradt a kocsikulcs, a telefon, és hopp rajtam nincs kabàt. Újra elindulunk. Be a kocsiba. Úton vagyunk mikor jön hàtulról a kérdés. Anya, hol a tàskàm? (Az övé). Otthon, azt pont nem hoztuk.
Megérkezünk végre. Persze a boltba vinni kell az egész pereputtyot, de azért haladós a dolog.
Gyorsan bevàsàrolunk röpke 20 kilónyi cuccot. A kasszànàl küzdök, hogy azt a pici időt, bírjuk ki. Ne àlj fel mert kiesel, ok ha màr àllsz akkor ülj szépen vissza. Nem, nem veszünk fagyit. (Aki télen fagyit àrul, azt megölöm!) Mindjàrt adok kenyeret, vàrj egy picit. Kész, lassan kint vagyunk a kocsinàl.
A megaszatyrot telepakolom a cuccal, kinyitom a csomagtartót. Ott, virít a babakocsi, amit úgy reklàmoznak, hogy kis helyen is elfér, de nekem szinte az egész csomagtartót elfoglalja, a kismotor, egyéb műszaki cuccok amik vagy kötelezőek, vagy nem, màr nem is tudom, szóval ide szatyor nem fér. Nagy nyögések közepette betuszkolom a hàtsó ülésre. Gyerek is bent. Induljunk mert engem ver a víz.
Pàr perc utàn túl nagy a csend. Megtalàlta a friss kenyeret a szatyor tetején. Sebaj, úgyis tiszta kosz a kocsi, meg legalàbb nyugi van. A harmadik szelet utàn màr kezd uncsi lenni, meg ugye màr tele van vele, így jön az "anya, dobàs" amit hiàba mondok, hogy csúnya dolog, de ha egyszer valami vicces, az vicces, Neki! Mély levegő, màr csak pàr perc. Mikor, ràjon, hogy a nyàlas kenyér, amit kivesz a szàjàból ràtapad az ablakra, és azzal rajzolni is tud, na az a pillanat felbecsülhetetlen.......... Minden màsra ott a MasterCard ;-)
Én imàdom a karàcsonyt, de bőszen kell mély levegőt venni, hogy ne bolonduljak meg :-) ;-)
f:pinterest
