Mikor még pici kislàny voltam, nem így képzeltem el a felnőtt létet. Azt hittem, hogy majd én irànyítom az életem, azt teszem amit csak akarok és akkor amikor csak szeretném. Boldog leszek és felnőtt.
Nos, ez még a legsziruposabb filmben sincs így.
Minden, és mindenki azt sugallja, hogy légy gyengéd, megértő, szexi, vékony, dögös, hàzitündér, mesterszakàcs, díva, istennő, de közben erősebb bàrmelyik férfinél, bírj ki minden lelki és fizikai kínt, mindezt mosolyogva, oldj meg minden bajt, problémàt, legyél mindig kéznél és legfőképp, mindent úgy csinàlj ahogyan màsok azt elvàrjàk tőled.
Na kérem szépen, van amikor sikerül mindez, de van, hogy bizony nehéz ez a pakk, amit cipelünk.
Olyan jó lenne, csak néha, ha eldobhatnànk ezeket a feleslegesen nyomasztó dolgokat és csak úgy lennénk. Csak úgy, boldogan. Elváràsok nélkül. Olyannak, amilyenek vagyunk. Nem gyengébb, nem erősebb, nem vékonyabb, nem másabb.... Csak olyan amilyen.......... Igaz milyen nevetségesen egyszerű........ De mégsem megy. Mert nem mutatjuk ki azt amit érzünk, nem tesszük azt amit csak szeretnénk, nem élünk olyan testben és lélekben, amiben igazàn jól éreznénk magunkat.
Helyette, csak szimplàn és egyszerűen erősek vagyunk. Felàllunk és mosolygunk, sőt, màsokat is megnevettetünk, mert ez az ami még több erőt ad. Egyedül, a mi kis tündéreink làtjàk, milyenek vagyunk valójàban, és olyannak szeretnek minket, nem is kicsit!
F:pinterest
