2017. november 28., kedd

Anyám, gyerünk már!

Tudom, tudom, ebben az évben nem
sok mindent tettem le az asztalra, mondhatnànk úgy is, hogy lófalloszt sem csináltam a blog terén és ez így is van. 
Sem kedvem, sem energiám, ihletem meg pláne nem volt, csak hogy mentegetőzzek is egy picit. No de, kérem szépen, ahogy szokták volt mondani, jövök fel mint szar a Dunán, ugyanis nagy elhatározások vannak folyamatban. Hogy tettek is követik-e majd, hát 😂😂😂😂 remélhetőleg igen.
Olyan Bridget Jones-os képkockákkal élve hasaltam egy nagyot és azt gondoltam picit onnan lentről szemlélem az életem (picit megpihenve). Most viszont feltápászkodni látszom, leporolom magam és megindulok előre. Hátra sem nézve.
Jó, mondjuk ha a gyerekek üvöltenek, hogy anya, ne hagyj itt a kocsiban, akkor vissza kell fordulnom, de ez sem szegi majd kedvem az úrjaindulástól. 
Mindez mit is jelent? Gyakrabban jövök majd, többet fogok írni, többet fogtok hallani rólam. Nem mindig leszek vicces, mert az élet sokszor nehéz és fárasztó de próbálom mindig (ismét) meglátni a jót!
Az erő és a blog legyen velünk ❤️❤️❤️

Puszi, pacsi 🤓🤓

F:Pinterest