Mennyből az idegbaj?!?

Persze mindig vannak kivételek. Azonban, ha most körülnézünk egy boltban, a fodràsznàl, az autóban a làmpànàl, csupa csupa idegbajos embert làthatunk. Bevallom, néha engem is elkap a gépszíj, de csak azért, hogy nehogy màr kilógjak a sorból.

Most, otthonülő, unatkozó, semmire nincs gondja anyuka lévén azonban erőt veszek magamon és nagy ívben toj.... akarom mondani nagy ívben nem foglalkozok (az előző szó nekem jobban illene ide ;-)) a hajtàssal, mivel nekem úgyis mindenre van időm, úgysincs semmi gondom........ Igaz :-) ;-)

Így alakult hàt, hogy a a karàcsonyi nagytakarítás, ami koràbban napokig tartott, most 3 óra alatt kész volt, no nem azért, mert a koszt a szőnyeg alà szepertem, hanem màr jóval gyorsabban megy ;-) 

Most ha belegondolok, nem is értem, mit tudtam csinálni napokig. 

Az ajàndékok beszerzése, hàla az internetnek, kényelmesebb és gyorsabb. Igaz volt amit meg kellett nézni élőben, no de egy felpörgött kétévessel nézelődni, tiszta móka és kacagàs.

Az indulàs egyszerű, pillanatok alatt felöltözunk, majd kivàlasztjuk a fél szobàt, hogy kik jöjjenek velünk, ezért tàskacsere, pisi, innivaló, jaj szomjas vagyok (nem csak én), indulunk. Jaj, bent maradt a kocsikulcs, a telefon, és hopp rajtam nincs kabàt. Újra elindulunk. Be a kocsiba. Úton vagyunk mikor jön hàtulról a kérdés. Anya, hol a tàskàm? (Az övé). Otthon, azt pont nem hoztuk. 

Megérkezünk végre. Persze a boltba vinni kell az egész pereputtyot, de azért haladós a dolog.

Gyorsan bevàsàrolunk röpke 20 kilónyi cuccot. A kasszànàl küzdök, hogy azt a pici időt, bírjuk ki. Ne àlj fel mert kiesel, ok ha màr àllsz akkor ülj szépen vissza. Nem, nem veszünk fagyit. (Aki télen fagyit àrul, azt megölöm!) Mindjàrt adok kenyeret, vàrj egy picit. Kész, lassan kint vagyunk a kocsinàl.

A megaszatyrot telepakolom a cuccal, kinyitom a csomagtartót. Ott, virít a babakocsi, amit úgy reklàmoznak, hogy kis helyen is elfér, de nekem szinte az egész csomagtartót elfoglalja, a kismotor, egyéb műszaki cuccok amik vagy kötelezőek, vagy nem, màr nem is tudom, szóval ide szatyor nem fér. Nagy nyögések közepette betuszkolom a hàtsó ülésre. Gyerek is bent. Induljunk mert engem ver a víz.

Pàr perc utàn túl nagy a csend. Megtalàlta a friss kenyeret a szatyor tetején. Sebaj, úgyis tiszta kosz a kocsi, meg legalàbb nyugi van. A harmadik szelet utàn màr kezd uncsi lenni, meg ugye màr tele van vele, így jön az "anya, dobàs" amit hiàba mondok, hogy csúnya dolog, de ha egyszer valami vicces, az vicces, Neki! Mély levegő, màr csak pàr perc. Mikor, ràjon, hogy a nyàlas kenyér, amit kivesz a szàjàból ràtapad az ablakra, és azzal rajzolni is tud, na az a pillanat felbecsülhetetlen.......... Minden màsra ott a MasterCard ;-)

Én imàdom a karàcsonyt, de bőszen kell mély levegőt venni, hogy ne bolonduljak meg :-) ;-)

f:pinterest

Gyereket csinálni könnyű?!?

A mozdulatsor az ugye megvan mindenkinek. Az nem egy nagy vasziszdasz ugyebár. De mégis sokkal, sokkal bonyolultabb a dolog.

Először is szögezzük le, nem mindenkinek nehéz. Van aki tervezi és jön is szinte azonnal, van aki nem tervezi, de nem is tesz ellene semmit és jön.... Persze van is nagy döbbenet, de ezen nincs mit csodálkozni. És hát vannak akik éveket várnak és vagy sikerül nekik vagy sajnos nem.

Ez egy nagyon nehéz időszak mindenkinek. Mert először nem gondolsz semmi rosszra, nem aggódsz, de szépen lassan minden megváltozik. Ahogy múlnak a hónapok, egyre frusztráltabb leszel. Persze jön a tanács, aaaaaa nem kell ezen görcsölni (ilyenkor elég cifra gondolataid támadnak) csak figyelj, számolj, figyelj, számolj, szedj babacsináló bogyót, igyad a teát, állj lila fejjel is gyertyában legalább fél órát, hiába majd lefagy a lábad, de a célért mindent. Majd jön a kudarc, az érzés, hogy tuti meghülyültél, mert csak terheseket látsz az utcán, minden pici baba rád mosolyog és mindenki terhes lesz körülötted aki valójában még nem is akarta volna és pont neked meséli mennyire gáz de hát majd lesz valahogy. Belefásulsz, már utálod a témát is, már szinte csak a ciklus közepén kerül szoba a szex, az is mint egy kötelező feladat. 

De egy nap, mikor az addig életerőt adó kávét sugárban hányod ki és szédelegsz egész nap, tudod és érzed: minden percet megért!!! És a java csak ezután jön!!

Kitartást mindenkinek, aki ebben a cipőben jár most! Eljön a ti időtök is ☺️😉

f:pinterest

Szutykos idő avagy mit csináljak a gyerekkel

Hát igen. Mikor már délelőtt ellőttük a mese, olvasás, gyurmázás lapokat és megvolt a kanapén ugrálós, csikizős huncutkodás is, nehéz délutánra programot találni, pláne ha napok óta ez megy. Nehéz az átállás erre a szutykos időre. Voltunk játszóházban is, no de oda se mehetünk minden nap, és én is szeretnék kimozdulni alapon, (ne üssetek agyon) de ilyenkor megetünk egy plázába. Melegben vagyunk, rohangálhat, bemegyünk a könyvesboltba (aminek ők már annyira nem örülnek) szétnézünk, majd megyünk a kisállat kereskedésbe, megfogdossuk az akváriumot (lehetetlen küldetés nem hozzáérni egyhez sem). Bámuljuk a nyuszikat, teknősöket, patkányokat, megvitatjuk milyen büdi van ott, majd kicsit mehetünk pénznyelőzni. Én így hívom azokat az elektromos kis járműveket amikre egyébként rá lehetne ültetni a gyereket de..... Jobb esetben rá van írva, hogy nem működik. Rosszabb esetben nincs, így a gyerek vidáman ugrik bele, kéri a pénzt, beledobod de semmi. Nyomod a gombot, semmi. Gyerkőc visít, pénz. Oké szívem de látod, hogy nem megy!! De megy!! Jön a válasz. Zenél!! És basszus, igaza van. Villog, zenél ez a bestia de a lóvét meg nyeli. Megsajnálod a gyereket, beledobsz még egy százast, titkon remélve elindul, de az eszed súgja, szia százas, ég veled. Hát persze, hogy semmi. Kis elkeseredés után megnézzük a következő négy járgányt, amikre már ki van írva, hogy nem működik. A végére, csak találunk egyet ami szuperul működne, de ül benne egy gyerek és mosolyog. Anyuka mellette. Állnak és semmi. Mögöttük már olyan sor áll, mint valami tinibálvány koncert előtt... De őket nem hatja meg. Pár perc múlva befut apuka, aki kérdőn nézi anyut, miért nem megy a gyerek alatt a gép. Jön a frappáns válasz, én ugyan nem dobok bele pénzt, nehogy megijedjen..... Aaaaaaaaaa. Apuka észleli a fokozódó lincshangulatot és kikapja a gyereket. Jöhet a következő. Gyorsan megy a sor, néha egy egy rendszer leáll és újraindul, mikor ki kell szállni a gépből, de sebaj. Mire végeztünk megszomjazom. Elmegyünk a kávézóba. Kikérek egy sütit meg egy kávét. Előveszem a kedvenc kekszét, hátha lefoglalja, de egy harapás és már fut, én utána. A harmadik kör után, pici nyugi, gondolom gyorsan benyomom a cuccot, mert ugye, most ezért jöttünk, hogy ő tomboljon. Egy húzásra lenyomom a kávét, majd a sütit belegyömöszölöm a számba, közben intek a számláért. Fizetés utan öltözünk, én közben fuldoklom a sütiben, de hopp, itt a gyerek  itatópohara, belekortyolok. Jól nézhetünk ki, úgy egyébként hihi hihi 

Elfáradva hazaindulunk. Igen, én elfáradtam. Kitomboltam magam. Sajna, ő nem......

f:pinterest

Vàltozàs 1.0

Van az úgy sokak életében, hogy nem érzik jól magukat a bőrükben és ebből kifolyólag az élet màs területein sem tudnak szàz szàzalékot nyújtani, pedig képesek lennének rà.

Ennek különböző stàdiumai vannak.

Kezdeti időszak: Szimplàn pocsékul érzed magad a sajàt tükörképedtől. Nem tetszik magadon a korâbban imàdott naci, felső, fàsult vagy, óràkig készülődsz mert semmi nem tetszik igazàn. 

Előre haladott àllapot: Keveset mosolyogsz, boldogtalannak is érezheted magad, nem szeretsz màr kimozdulni. Nem akarsz a bajodról beszélni, de ugyanakkor, rosszul esik és megsértődsz, hogy senki nem kérdezi meg mi bajod (meg ha meg is kérdezik, a vàlasz persze a "semmi" lesz), mert titkon reméled, hogy valaki csak észreveszi, hogy problémád van. Hogy mi a baj? Azt àltalàban màr csak visszagondolva fejti meg az ember, mert abban a pillanatban nem tudod. Talàn, úgy érzed, mindenki màs hibàs, talàn igaz is, de alapvetően az, hogy boldogtalan vagy, a te döntésed és ez csak rajtad múlik! A boldogság nem valamitől vagy valakitől függ. Mindegy, hogy az éppen egy álom munkahely, barát, barátnő, férj, feleség (kivétel a gyerek, süti, csoki, kávé mert ezek igenis boldoggá tudnak tenni), mert ezek egy idő után elmúlnak. Egyedül akkor lehetsz kiegyensúlyozott és így boldog, ha önmagaddal jóban vagy!!!

Megoldàs: önsajnàlat címen, egy hónapon át, egyél meg minden nap egy jó cukros, szénhidràtban gazdag sütit, ami jót fog tenni a ràncaidnak is, mert a magadra szedett plusz zsír, kitölti a baràzdàkat, igaz ez sajnos a tomporodra és a combodra is, kerekedik majd minden. 

Ez az egy hónap el fog juttatni arra a szintre, hogy muszàj vàltoztatnod! Ezek utàn bőszen nyomni fogod a làbemeléseket, kitöréseket, felüléseket a szobàban mesenézés közben is.

 A legvégső feladat, menj el fodràszhoz és vàlts valami nagyon màsra..... Màs szín vagy forma vagy mindkettő. Mindegy csak szuper legyen a végeredmény!

Ja, ha kész vagy, tégy fel egy képet a Facebook-ra, mert annyi bókot fogsz kapni, hogy a következő depis időszakig kitart az onnan kapott erő :-) 

Ma, én egész nap mosolyogtam :-) ;-) még lábemelés közben is 😂

Karrier majd anyaság... de hogyan tovább?

Két és fél éve nem dolgozom már. Vagyis, ebben a formában, ez így nem igaz, mert melózok éjjel, nappal csak nem úgy mint korábban. Egyre gyakrabban jut eszembe, hogyan is lesz majd, és egyre gyakrabban lesz gyomoridegem tőle.

Én anno, nem szépítem, de az a tipikus munkamániás voltam. Imádtam. Egy-egy nehéznek tűnő feladat előtt, volt egy kis para, de jött az adrenalin és igaz, remegő kézzel és lábbal de mámorban úszva oldottam meg mindent, amit csak tudtam.  Hajtottam a kis kerekemet és én voltam benne a mániákus mókus. Néha arra járt egy két galamb, és beleszart a ketrecembe, de sebaj, ez sem szegte kedvem. Aztán eljött az a bizonyos nap... Az orvosi utasítás ellenére, később is mint kellett volna. Féltem, rettegtem, mit fogok csinálni. Elég lesz-e majd nekem az a feladat, ami rám vár. A választ megkaptam és persze sokat is tanultam tőle, belőle. Itt és most is arra törekszem, hogy a legjobbat nyújtsam ami csak tőlem telik.... Néha napján azonban eszembe jut, de hogyan tovább? Lehetek még az aki régen voltam? Akarok olyan lenni egyáltalán? Maximalista magammal szemben igen, de munkamániás már nem.

Félek, hogy fogom majd megoldani a lelkemmel, hogyan engedjem majd el a maga útjára, azt pici kis királylányt..... De hála még van időm, még van egy évem. 

Aztán ki tudja, lehet ő fogja mondani, hogy anya menjél a dolgozóba mert oviba szeretnék már menni!?!?! És akkor én leszek a legboldogabb zokogó anyuka........

f:pinterest

Rendszerösszeomlàs a köbön

Még a nyàron, szem és fültanúja voltam egy kislány gigantikus hisztijének. Szegényke elkékült arca még most is a szemem előtt lebeg, ahogy eltorzult hangon visítva, sikítva rugkapál, dobja magát hasra majd vergődik. A lényeg az volt, reggel esett az eső és ekkor kicsit hűvösebb lett, majd kisvártatva kisütött nap és csak úgy magyarosan rohadt melegre változott az idő. Kislány vágya az volt, hogy ebben a melegben, felvegye a reggel viselt kiskabátot, amit anyuka meg is engedett neki, gondolva, majd ha melege lesz leveszi, de apuka egyébként logikus, de cseppet sem megértő módon abban a pillanatban le is tépte a kabátot a gyerkőcről, ami teljes mértékben olyan rendszerösszeomlást idézett elő nála, melyet még a Windows sem látott soha. Én sajnáltam a gyereket, az anyukát, aki próbálta szegényt vigasztalni, de mivel még a loading... folyamatban volt, nem reagált semmilyen külső tényezőre.
Pedig maradhatott volna a kabát, ugye? Mert hát láttunk, hallottunk már hótaposóban, nyáron homokozó csemetéről, vagy éppen koronás királylányokat a villamoson és késő ősszel a melegítőre ráadott fürdőruhás hableányt a hintában 
Ennek tudatában amikor majd eljön az én hercegnőm ezen időszaka a színészmesterség alapjainak elsajátítása okán, észben fogom tartani: Fő a rugalmasság!!!!!

f:pinterest 

Baràtsàg

Egy ember életében, sok sok baràt megfordul. Van aki csak olyan felszínes, van aki àtmenetileg mutatkozik meg az életünkben, de van olyan aki végig is kísér. Ez a legritkàbb. Néha messze kerültök egymàstól, màs lesz fontos, màs irànyba haladnak a dolgok, de ott van a gondolatodban, a mindennapokban, az emlékeidben. Tudod és érzed, hogy nincs vége, ez csak âtmeneti. Kicsit fàj, kicsit hiànyzik, mert olyan jók voltak a dumcsik, a sétàk, a vacsoràk, a vihogàsok az autóban mikor bömbölt a zene. De màr màs utakat jàrtok. Vàltozik minden körülöttünk, mint ahogyan mi is vàltozunk és ez így van rendjén. Mégis jó visszaemlékezni, mosolyogni rajta, kicsit el is érzékenyül ilyenkor az ember lànya. No de hàt nők vagyunk vagy mi a fene.... Legàlisan bőghetünk akkor amikor csak szeretnék!?!

No, de milyen érdekes az élet. Mindig kompenzál valamivel. Ha messze is sodor tőled valakit, vagy valakiket, akkor biztos, hogy egy, vagy két értékes lelket feléd sodor majd, akik a szàrnyai alà vesznek ha kell. Ezekből talàn idővel igazi baràtsàg is lehet!?

f:pinterest

Újratervezni önmagam

Mostansàg valahogy nem talàlom a stílusom. Nem érzem jól magam ruhàimban, nem talàlom az összepasszoló darabokat. Ha esetleg mégis megtetszene valami, ha felveszem, tépem is le magamról azonnal.

Fontosabb tényező lett a kényelem, a puha, pamut cuccokat tudom csak elviselni.

Vannap azért próbàlkozàsok, de ez mind mind vakvàgànyra futnak.

Az összes prémes, díszes pulcsit, kabátot, mellényt (amiből jó sok van) alig tudom hordani, mert az én pici hercegnőm azonnal benyeli a szőrt.
Így hàt a vàsàrlàs kész macera, idegbaj........
Meglàtok egy csini magassarkút...... Ú de dögös..... És azonnal bevillan, ebben fàjni fog a làbam, nem tudok benne futni a gyerek utàn,.........
Egy szép vilàgos, lapos cipőt..... Ú de szép....... De erre rögtön ràtapos az első, mocskos pocsolya utàn, amikor persze nem kellene neki pocsolyàzni.....
Egy szép kivàgott blúz...... Igaz, hogy a dekoltàzsomon javított a gyerekvâllalàs, de térdig csak nem kellene megmutatni.........
Egy magasnyakú blúz...... Ebbe kettő perc utàn belerohadok
Egy vékony kiskabàt...... Ebbe belefagyok.....
Egy vastag.... Aaaaaaaa ez meg ràmrohad a boltban amikor cipelem a gyereket, a tàskàt, a szatyrot......
Egy szűk szàrú gatya....... Ebbe dagadt vagyok, meg nem jó a tornacipőhöz.....
Egy bőszárú...... Nem vagyok repper.......
Egy magas derekú..... Jesszus úr Isten, ebben meg hogy nézek ki.....
Egy csípő naci........ Àllva a derekam, guggolva meg a tomporom van ki belőle......

Na, valahogy így megy ez nàlam, mostansàg...... 

f:pinterest 

Külföldi élet haj de szép?!

Ez most nagyon nem csajos téma lesz, de nagyon nagyon kikívànkozik belőlem.

Nem szeretek politizàlni, nekem is vannak (voltak) szàmomra szimpatikus pàrtok, eszmék, gondolatok de, valahogy ez màr kezd egyre unszimpatikus lenni, és hàt a többi pàrt, jobb nem is említeni őket.

Nagyon sok szó esett arról, hogy milyen sokan vàllalnak külföldön munkàt. Ez régen is így volt, csak nem volt statisztika róla, nem volt Facebook, hogy làssuk, ki, hol dolgozik, él.

Tény, hogy egyre többen viszont nem csak a munka miatt mennek, hanem csalàdostul, új életet kezdeni. Na ez az ami gàz! Szerintem!

Mert azok, akiknek csak a szàjuk nagy, hogy nincs otthon munka, de soha nem is dolgozott, az kint sem fogja megtalàlni a számàra megfelelő munkàt, így előbb vagy utóbb hazatér. De azok, akik mindent feladva, munkahelyet, otthont, barátokat, családot feladva, hàtrahagyva mennek, és vissza se néznek, az az ország szégyene.

Miért teszik? Mert boldogok akarnak lenni! Nem belehalni a melóba, a gondokba, a pesszimizmusba, az írigységet làtva, a sok rosszindulatú embert nap mint nap szemlélve, a sok ingyenélőt, akinek csak joga van de kötelezettsége nincs. A sok agressziót, tàmadàst, erőszakot làtva persze, hogy menekül az aki mer, és tud.

Azt màr csak halkan említem, hogy pöppet hülyének néznek minet magyarokat.......

Példa erre, ami engem nagyon, nagyon frusztrál.

Élelmiszer.... Hogy lehet az, hogy Nyugat-Európàban, szinte minden boltba, van bio részleg, ami tényleg bio és nem csak rà van írva.

Friss a hús, nem büdös, nincs àztatva. 

Ja...... És sok helyen olcsóbb mint otthon!

A kenyér nem szàrad ki màsnapra, kenyér íze van és nem adalék anyag íze......

A tej, a kávéfőző tejtartó edényében, màsnap, harmad nap is ugyan olyan àllagú, nem rakódik le nyàlka (nem a zsírra gondolok) a falàra.

Pelenka......

Ugyan azt a màrkàt hasznàlom. Otthon ez a legdrágább, de csak ez jött be nekünk.

Mondanom sem kell, hogy ugyan az a pelenka itt, többet bír, làthatóan jobb a minősége, extra zàrószalag van rajta, és.......... Olcsóbb mint otthon?!

Babykaja.....

Inkább főztem,mikor kisebb volt, de vettem is jópàrszor.

Ugyan az a màrka szintén, sőt, elméletileg ugyan az az ízesítés és làss csodàt, köze nincs a kettőnek egymàshoz, az àrra meg inkàbb ki sem térek, ugye tudod miért?

Amin legutoljára felhúztam magam.

Sok halat eszünk, mindenki szereti. Ha nincs sok időm, van hogy veszek mirelit halat, amin van némi fűszer is. No, ugyan az a màrka, kinézetre ugyan az az íz, bàr ràírva màs volt....... Sokkal vastagabb a hal, grammra nem kicsivel több, ízre, köze nincs az otthonihoz, gondolom sejtettek melyik volt a jobb?!

Az àr... Ppfff

És ez csak pàr dolog. 

Ne értsetek félre, én nagyon szeretem a hazàm, még ilyennek is. Büszke vagyok rà, hogy magyar vagyok és miskolci lévén tudom, hogy nincs olyan, hogy megélhetési bűnözés.

De csoda, hogy ha mi sem akarunk hazamenni? Csoda, hogy mikor àtlépem az orszàghatàrt, nem vagyok ideges, mikor viszont màr indulni kell, ott van a gyomorideg?

Màs a légkör! És igen, ebben benne van a sok gazdasàgi hatàs is, de az emberek hozzààllàsa és gondolkodàs módja is hagy némi kívànni valót maga utàn....... ( pl.. Feljelentők orszàga vagyunk, mindenkibe csak a rosszat làtjuk, alap hogy egy vâllalkozó csak lop.......)

És hovà tartunk??

Álmomban diszkóban jártam

Vagy mostanság ki tudta, hogy hívják ezeket! Idejét sem tudom már, mikor buliztam utoljára. Nem is vàgyom rá, talán a tàncolás részére igen, de sok esély nincs rá.
4-en voltunk csajok, a 3 imádott barátnőm (B. J és D) és én. Már ez mesébe illő, mivel B az ország másik felén él, D külföldön (nem az elmúlt 4 évben távozott) J meg szegény folyamatosan el van havazva!! Szóval mi négyen elmentünk bulizni. A diszkóba betérve azonnal látszott, manapság kik uralják az ilyen helyeket. Vagy a koravén mindent megmutatok, cici punci kilóg egyébként hibátlan testű macák ( nem összekeverendő a Mancival) vagy a negyven feletti, elvált vagy elhanyagolt nehéztüzérség, egy rèsze itt is mindent megmutat, bár erre max az iszonyat részegek vevők, akiknek mindegy, hogy fiú vagy-e vagy lány. A pultnál iszogattunk, mivel még a diszkóóra szerint korán volt, zene még langyi, meg a két tábor akik az éppen megérkező pasikra portyáztak. Nekünk sem kellett sok ital, már a szar zenére is táncoltunk. Egyre többen érkeztek, egyre több olyan figura, akivel nappali fényben sem szeretnék találkozni, nem hogy így és most és mi egyre jobban kezdtük azt érezni, talán menni kellene. Hiába korán van még, hiába még be sem rúgtunk, de valahogy ez már nem olyan, nem az ami hiányzott!!!! Vagy talán mi öregedtünk ki belőle??!! Amondó vagyok, inkább maradok a kanapén ugrálós, pálinkázós csajos esték mellett mint egy diszkó ☺️

f:pinterest

Hahó én!!! Hol vagyok???

Állok a tükör előtt és nézem azt a valakit, aki visszanéz rám. Ki vagy? Mit csináltál velem? És hol vagyok én?

Egy szürke, sápadt arcot látok, szeplőket, foltokat, táskákat a szeme alatt. Se smink, se csini ruci, csini cipő, se fontos (felnőttes) dolgok. 

Hát ez vagyok most én. Egy pillanatig fáradt, sápadt, de amint a szobából kikiált egy hang, már ott a mosoly és feledve van a szürke én. Mert igen, most más vagyok, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem hiányzik semmi... Jó lenne szép, csinos, fitt, frissnek lenni, szexinek érezni magam, de majd mindennek eljön a maga ideje, szokták volt mondani, igaz?! 

De addig is, szeretem azt a valakit aki most bennem lakozik, aki feltétel nélkül szeret, ölel, szorít, aggódik folyton, hülyeségeket csinál, túlzásokba esik, mert ez is én vagyok! Bár egy laza smink rám férne, úgy minden nap 😍

f:pinterest

Bővült a család

Nagycsaládosok lettünk :-)

No nem a gólya látogatott meg minket, annak még nagyon nincs itt az ideje. Kislányunk úgy döntött, egy 50 cm-es és egy 30 cm-es víziló gyereket kér, akik szinte családtagok lettek rögtön. Hála, kis meggyőzés után, már csak plusz egy gyereket kell magunkkal vinnünk, bárhová is tartson az utunk. Azonban a délutáni és az esti alvásból ők sem maradhatnak ki. Sőt, odáig jutottunk pár nap alatt, hogy mikor eljön az alvás ideje, körbenéz a szobában, kinéz egy tárgyat, majd közli: hozsom... és már indul is a szoba felé a zsákmánnyal. Így alakult, hogy estére az ágyban volt a két víziló, egy labda, egy játékkonzol, egy maci, egy öt csomagos SÜTŐPOR (ezt úgy nem is értettem) és egy horgászatról szóló könyv. 

Nem aprózta el :-) Már várom az estét, ma éppen mivel fog meglepni. Azért a robotgépet magasabb helyre tettem ;-)

f:pinterest

Este szex? No de hogyan?

Uraim, pár tanács az esti hancúr eléréséhez 

1- Időzítés: no amikor te gondolnád, akkor tuti nem jó! Ha életed párjának rossz napja volt és mellé még otthon főz, mos, pakol stb, inkább kínáld meg egy pohár borral és hagyd békén
Ha átlagos vagy átlagon felüli napja volt reménykedhetsz.

2- Hangulat: tedd kellemessé az estét! Simogasd meg (nem, a konyhában a fenékmarkolászás nem ezt jelenti), dicsérd meg, de olyat mondj, amit el is hisz!

3- Előjáték: hogy is fogalmazzak. A fürdőből kijövet, büszkeséged meglóbálása életed párja előtt a következő mondat kíséretében: na este szex? nem tekinthető annak!
Gondolj vissza ifjúkorodra, amikor még kis csődör voltál, na az pont jó lesz!

4- legfontosabb: ne aludj el amíg életed párja az esti dolgát el nem végezte!
Ez után jöhet a bor, simi és a hancúr 

Alkesz anyu esete a boltban, vagy mégse?!

Nem minden az aminek làtszik ;-)

Megbízàst kaptam életem pàrjàtól, hogy vegyek néhàny alkohol tartalmú italt az egyik hipermarketben. Neki is indultunk, és mivel elenyésző szàmú terméket kellett vàsàrolnunk az italokon kívül, gondoltam mehetünk a gyerekeknek való bevàsàrlókocsival.
Azonnal helyre is lettem igazítva, mondvàn immàron 21 hónaposan egyedül is tudja tolni, én ne érjek hozzà. Mondom ok, akkor te. Olyan cikk-cakk-ban haladunk mint a màr nem szomjas egyének kocsmazáràs utàn. Hamar megtalàltunk mindent, ami kellett, közben pedig az én kis-nagylànykàm boldogan tolta a kocsit.
Egyszer csak gondoltam egyek, ezt megörökítem videóval, majd próbàltam ràvenni, hogy egy irànyba haladjon, hogy sikerüljön a tervem. 
Sok rosszalló pillantás utàn, amit nem igazàn értettem, bevillant........ 
Hàt, nem szépítek. A pàlinkàs polcok előtt próbáltam videózni a gyerekem, aki a kocsijàban szintén alkohol tartalmú termékeket próbàlt egyedül tologatni, làthatóan egyre nehezebben, mindeközben anyukàja vígan mosolyog rajta.
Röviden úgy festett a dolog, mintha egy szadista, alkoholista anyuka, a pici gyerekével cipeltetné az aznapi betevőjét.

Halkan megjegyzem, azokat az italokat én nem is szeretem, és egyébként sem szoktam erős italokat inni. Nem mentegetőzöm, csak gondoltam leírom.

A megvilàgosodàsig legalàbb jót szórakoztunk. Mondjuk a kocsihoz menet a szatyorban csörgő üvegek, és az ölemben ülő gyerek làtvànya sem volt egyszerű   

Szép, alkoholmentes napot!

Rendet tenni vagy nem tenni, ez itt a kérdés

Vannak napok, amikor azt érzem, hogy folyamatosan csak robotolok, még levegőt venni sem àllok meg, no de làtszata az nincs. Semmi. Nuku. Ilyenkor be kell làtnom, hogy ő sokkal gyorsabban csinàlja a kupit, mint ahogyan azt én elkapolom, így aztàn ez egy véget nem érő meccs lenne. De, én, az okosabb (gondolom én, most, még) a felnőtt, inkàbb ràhagyom. Leülök a szarkupac (nem szószerint értendő) kellős közepére, felteszem a làbam, és vàrom, hogy csendesedjen a tornàdó. Amikor màr egyre kevesebb új tàrgyat hagy maga utàn, lassan de csak nagyon lassan, nehogy új erőre kapjon az a kis vihar és ismét tomboljon, elkezdem a romokat feltakarítani, elpakolni. Pàr óra alatt néha sikerül is.
Természetesen a lom és romhalmaz felének eltűntetése közben megérkezik életem pàrja, aki kikerekedett szemmel, halkan, picit sem szemrehânyva közli, szétpakolt a kislànyunk. Mintha mindezt én eddig észre sem vettem volna, közlöm mosolyogva, tényleg?
Gondolatban azért hozzàteszem, még jó, hogy nem egy óràval koràbban jöttél, mert lehet az előszobâban rekedtél volna, az ott àlló úttorlasz miatt. A nappaliról nem is beszélve.

Ma csak pici vihar volt  a kàrfelmérés és a romok eltakarítàsa folyamatban  

(A kép illusztràció)

Szép napot!

Csini a magassarkú de.......

Úgy alakult a dolog, hogy a hétvégén egy meglepi szülinapot szerveztünk. Ahogy illik, és ahogyan mostansàg nem igazàn szoktam öltözni, próbàltam nőcisen, gyerekkompatibilis ruhàzatban megjelenni. Úgy vélem sikerült is, egy dolgot kivéve. A cipőt. Van egy, nagyon dögi bokacipőm, aminek kicsit magas a sarka de roppant mutatós. Gondoltam (de hogyan és miért nem tudom) azt veszem fel, úgy sem maradunk csak pàr óràt, régen akàr 12-őt is bírtam ilyen cipőben, meg úgysem fogok egyhelyben àllni. Ez pont így is lett. Szinte csak futottam. Nagyon izgalmas volt csiniben csattogni a szàguldó gyerek utàn, és az első öt percben màr éreztem, nem volt jó vàlasztàs a cipő. Röpke két óra utàn màr làttam magam, lelki szemeim előtt, ahogy vonszolom a kis testem a tűsarkúban, roggyantott làbbal, görnyedt hàttal, mint egy tini, aki most visel először ilyet. ( ugye megvan az a kép) Annyi különbséggel, hogy én cseppet sem voltam magabiztos. Az utolsó 2 óràban az a fél óra volt a gyönyör, amikor màr félhomàly volt a teremben, és én végre ledobtam a cipőt és zokniban szaladtam a gyerekem utàn. Milyen jó volt a hideg kő, aaaaaaaaaa.
Most visszagondolva ez a magassarkú dolog egy szadizmus. Nem is tudom, hogy tudtam ezt évekig nem hogy elviselni, szeretni?!
Most jó időre a szekrény mélyére került a csini, de nem temetem el, hàtha egyszer ismét kínozi szeretném magam!