Szutykos idő avagy mit csináljak a gyerekkel

Hát igen. Mikor már délelőtt ellőttük a mese, olvasás, gyurmázás lapokat és megvolt a kanapén ugrálós, csikizős huncutkodás is, nehéz délutánra programot találni, pláne ha napok óta ez megy. Nehéz az átállás erre a szutykos időre. Voltunk játszóházban is, no de oda se mehetünk minden nap, és én is szeretnék kimozdulni alapon, (ne üssetek agyon) de ilyenkor megetünk egy plázába. Melegben vagyunk, rohangálhat, bemegyünk a könyvesboltba (aminek ők már annyira nem örülnek) szétnézünk, majd megyünk a kisállat kereskedésbe, megfogdossuk az akváriumot (lehetetlen küldetés nem hozzáérni egyhez sem). Bámuljuk a nyuszikat, teknősöket, patkányokat, megvitatjuk milyen büdi van ott, majd kicsit mehetünk pénznyelőzni. Én így hívom azokat az elektromos kis járműveket amikre egyébként rá lehetne ültetni a gyereket de..... Jobb esetben rá van írva, hogy nem működik. Rosszabb esetben nincs, így a gyerek vidáman ugrik bele, kéri a pénzt, beledobod de semmi. Nyomod a gombot, semmi. Gyerkőc visít, pénz. Oké szívem de látod, hogy nem megy!! De megy!! Jön a válasz. Zenél!! És basszus, igaza van. Villog, zenél ez a bestia de a lóvét meg nyeli. Megsajnálod a gyereket, beledobsz még egy százast, titkon remélve elindul, de az eszed súgja, szia százas, ég veled. Hát persze, hogy semmi. Kis elkeseredés után megnézzük a következő négy járgányt, amikre már ki van írva, hogy nem működik. A végére, csak találunk egyet ami szuperul működne, de ül benne egy gyerek és mosolyog. Anyuka mellette. Állnak és semmi. Mögöttük már olyan sor áll, mint valami tinibálvány koncert előtt... De őket nem hatja meg. Pár perc múlva befut apuka, aki kérdőn nézi anyut, miért nem megy a gyerek alatt a gép. Jön a frappáns válasz, én ugyan nem dobok bele pénzt, nehogy megijedjen..... Aaaaaaaaaa. Apuka észleli a fokozódó lincshangulatot és kikapja a gyereket. Jöhet a következő. Gyorsan megy a sor, néha egy egy rendszer leáll és újraindul, mikor ki kell szállni a gépből, de sebaj. Mire végeztünk megszomjazom. Elmegyünk a kávézóba. Kikérek egy sütit meg egy kávét. Előveszem a kedvenc kekszét, hátha lefoglalja, de egy harapás és már fut, én utána. A harmadik kör után, pici nyugi, gondolom gyorsan benyomom a cuccot, mert ugye, most ezért jöttünk, hogy ő tomboljon. Egy húzásra lenyomom a kávét, majd a sütit belegyömöszölöm a számba, közben intek a számláért. Fizetés utan öltözünk, én közben fuldoklom a sütiben, de hopp, itt a gyerek  itatópohara, belekortyolok. Jól nézhetünk ki, úgy egyébként hihi hihi 

Elfáradva hazaindulunk. Igen, én elfáradtam. Kitomboltam magam. Sajna, ő nem......

f:pinterest

Vàltozàs 1.0

Van az úgy sokak életében, hogy nem érzik jól magukat a bőrükben és ebből kifolyólag az élet màs területein sem tudnak szàz szàzalékot nyújtani, pedig képesek lennének rà.

Ennek különböző stàdiumai vannak.

Kezdeti időszak: Szimplàn pocsékul érzed magad a sajàt tükörképedtől. Nem tetszik magadon a korâbban imàdott naci, felső, fàsult vagy, óràkig készülődsz mert semmi nem tetszik igazàn. 

Előre haladott àllapot: Keveset mosolyogsz, boldogtalannak is érezheted magad, nem szeretsz màr kimozdulni. Nem akarsz a bajodról beszélni, de ugyanakkor, rosszul esik és megsértődsz, hogy senki nem kérdezi meg mi bajod (meg ha meg is kérdezik, a vàlasz persze a "semmi" lesz), mert titkon reméled, hogy valaki csak észreveszi, hogy problémád van. Hogy mi a baj? Azt àltalàban màr csak visszagondolva fejti meg az ember, mert abban a pillanatban nem tudod. Talàn, úgy érzed, mindenki màs hibàs, talàn igaz is, de alapvetően az, hogy boldogtalan vagy, a te döntésed és ez csak rajtad múlik! A boldogság nem valamitől vagy valakitől függ. Mindegy, hogy az éppen egy álom munkahely, barát, barátnő, férj, feleség (kivétel a gyerek, süti, csoki, kávé mert ezek igenis boldoggá tudnak tenni), mert ezek egy idő után elmúlnak. Egyedül akkor lehetsz kiegyensúlyozott és így boldog, ha önmagaddal jóban vagy!!!

Megoldàs: önsajnàlat címen, egy hónapon át, egyél meg minden nap egy jó cukros, szénhidràtban gazdag sütit, ami jót fog tenni a ràncaidnak is, mert a magadra szedett plusz zsír, kitölti a baràzdàkat, igaz ez sajnos a tomporodra és a combodra is, kerekedik majd minden. 

Ez az egy hónap el fog juttatni arra a szintre, hogy muszàj vàltoztatnod! Ezek utàn bőszen nyomni fogod a làbemeléseket, kitöréseket, felüléseket a szobàban mesenézés közben is.

 A legvégső feladat, menj el fodràszhoz és vàlts valami nagyon màsra..... Màs szín vagy forma vagy mindkettő. Mindegy csak szuper legyen a végeredmény!

Ja, ha kész vagy, tégy fel egy képet a Facebook-ra, mert annyi bókot fogsz kapni, hogy a következő depis időszakig kitart az onnan kapott erő :-) 

Ma, én egész nap mosolyogtam :-) ;-) még lábemelés közben is 😂

Karrier majd anyaság... de hogyan tovább?

Két és fél éve nem dolgozom már. Vagyis, ebben a formában, ez így nem igaz, mert melózok éjjel, nappal csak nem úgy mint korábban. Egyre gyakrabban jut eszembe, hogyan is lesz majd, és egyre gyakrabban lesz gyomoridegem tőle.

Én anno, nem szépítem, de az a tipikus munkamániás voltam. Imádtam. Egy-egy nehéznek tűnő feladat előtt, volt egy kis para, de jött az adrenalin és igaz, remegő kézzel és lábbal de mámorban úszva oldottam meg mindent, amit csak tudtam.  Hajtottam a kis kerekemet és én voltam benne a mániákus mókus. Néha arra járt egy két galamb, és beleszart a ketrecembe, de sebaj, ez sem szegte kedvem. Aztán eljött az a bizonyos nap... Az orvosi utasítás ellenére, később is mint kellett volna. Féltem, rettegtem, mit fogok csinálni. Elég lesz-e majd nekem az a feladat, ami rám vár. A választ megkaptam és persze sokat is tanultam tőle, belőle. Itt és most is arra törekszem, hogy a legjobbat nyújtsam ami csak tőlem telik.... Néha napján azonban eszembe jut, de hogyan tovább? Lehetek még az aki régen voltam? Akarok olyan lenni egyáltalán? Maximalista magammal szemben igen, de munkamániás már nem.

Félek, hogy fogom majd megoldani a lelkemmel, hogyan engedjem majd el a maga útjára, azt pici kis királylányt..... De hála még van időm, még van egy évem. 

Aztán ki tudja, lehet ő fogja mondani, hogy anya menjél a dolgozóba mert oviba szeretnék már menni!?!?! És akkor én leszek a legboldogabb zokogó anyuka........

f:pinterest

Rendszerösszeomlàs a köbön

Még a nyàron, szem és fültanúja voltam egy kislány gigantikus hisztijének. Szegényke elkékült arca még most is a szemem előtt lebeg, ahogy eltorzult hangon visítva, sikítva rugkapál, dobja magát hasra majd vergődik. A lényeg az volt, reggel esett az eső és ekkor kicsit hűvösebb lett, majd kisvártatva kisütött nap és csak úgy magyarosan rohadt melegre változott az idő. Kislány vágya az volt, hogy ebben a melegben, felvegye a reggel viselt kiskabátot, amit anyuka meg is engedett neki, gondolva, majd ha melege lesz leveszi, de apuka egyébként logikus, de cseppet sem megértő módon abban a pillanatban le is tépte a kabátot a gyerkőcről, ami teljes mértékben olyan rendszerösszeomlást idézett elő nála, melyet még a Windows sem látott soha. Én sajnáltam a gyereket, az anyukát, aki próbálta szegényt vigasztalni, de mivel még a loading... folyamatban volt, nem reagált semmilyen külső tényezőre.
Pedig maradhatott volna a kabát, ugye? Mert hát láttunk, hallottunk már hótaposóban, nyáron homokozó csemetéről, vagy éppen koronás királylányokat a villamoson és késő ősszel a melegítőre ráadott fürdőruhás hableányt a hintában 
Ennek tudatában amikor majd eljön az én hercegnőm ezen időszaka a színészmesterség alapjainak elsajátítása okán, észben fogom tartani: Fő a rugalmasság!!!!!

f:pinterest 

Baràtsàg

Egy ember életében, sok sok baràt megfordul. Van aki csak olyan felszínes, van aki àtmenetileg mutatkozik meg az életünkben, de van olyan aki végig is kísér. Ez a legritkàbb. Néha messze kerültök egymàstól, màs lesz fontos, màs irànyba haladnak a dolgok, de ott van a gondolatodban, a mindennapokban, az emlékeidben. Tudod és érzed, hogy nincs vége, ez csak âtmeneti. Kicsit fàj, kicsit hiànyzik, mert olyan jók voltak a dumcsik, a sétàk, a vacsoràk, a vihogàsok az autóban mikor bömbölt a zene. De màr màs utakat jàrtok. Vàltozik minden körülöttünk, mint ahogyan mi is vàltozunk és ez így van rendjén. Mégis jó visszaemlékezni, mosolyogni rajta, kicsit el is érzékenyül ilyenkor az ember lànya. No de hàt nők vagyunk vagy mi a fene.... Legàlisan bőghetünk akkor amikor csak szeretnék!?!

No, de milyen érdekes az élet. Mindig kompenzál valamivel. Ha messze is sodor tőled valakit, vagy valakiket, akkor biztos, hogy egy, vagy két értékes lelket feléd sodor majd, akik a szàrnyai alà vesznek ha kell. Ezekből talàn idővel igazi baràtsàg is lehet!?

f:pinterest

Újratervezni önmagam

Mostansàg valahogy nem talàlom a stílusom. Nem érzem jól magam ruhàimban, nem talàlom az összepasszoló darabokat. Ha esetleg mégis megtetszene valami, ha felveszem, tépem is le magamról azonnal.

Fontosabb tényező lett a kényelem, a puha, pamut cuccokat tudom csak elviselni.

Vannap azért próbàlkozàsok, de ez mind mind vakvàgànyra futnak.

Az összes prémes, díszes pulcsit, kabátot, mellényt (amiből jó sok van) alig tudom hordani, mert az én pici hercegnőm azonnal benyeli a szőrt.
Így hàt a vàsàrlàs kész macera, idegbaj........
Meglàtok egy csini magassarkút...... Ú de dögös..... És azonnal bevillan, ebben fàjni fog a làbam, nem tudok benne futni a gyerek utàn,.........
Egy szép vilàgos, lapos cipőt..... Ú de szép....... De erre rögtön ràtapos az első, mocskos pocsolya utàn, amikor persze nem kellene neki pocsolyàzni.....
Egy szép kivàgott blúz...... Igaz, hogy a dekoltàzsomon javított a gyerekvâllalàs, de térdig csak nem kellene megmutatni.........
Egy magasnyakú blúz...... Ebbe kettő perc utàn belerohadok
Egy vékony kiskabàt...... Ebbe belefagyok.....
Egy vastag.... Aaaaaaaa ez meg ràmrohad a boltban amikor cipelem a gyereket, a tàskàt, a szatyrot......
Egy szűk szàrú gatya....... Ebbe dagadt vagyok, meg nem jó a tornacipőhöz.....
Egy bőszárú...... Nem vagyok repper.......
Egy magas derekú..... Jesszus úr Isten, ebben meg hogy nézek ki.....
Egy csípő naci........ Àllva a derekam, guggolva meg a tomporom van ki belőle......

Na, valahogy így megy ez nàlam, mostansàg...... 

f:pinterest 

Külföldi élet haj de szép?!

Ez most nagyon nem csajos téma lesz, de nagyon nagyon kikívànkozik belőlem.

Nem szeretek politizàlni, nekem is vannak (voltak) szàmomra szimpatikus pàrtok, eszmék, gondolatok de, valahogy ez màr kezd egyre unszimpatikus lenni, és hàt a többi pàrt, jobb nem is említeni őket.

Nagyon sok szó esett arról, hogy milyen sokan vàllalnak külföldön munkàt. Ez régen is így volt, csak nem volt statisztika róla, nem volt Facebook, hogy làssuk, ki, hol dolgozik, él.

Tény, hogy egyre többen viszont nem csak a munka miatt mennek, hanem csalàdostul, új életet kezdeni. Na ez az ami gàz! Szerintem!

Mert azok, akiknek csak a szàjuk nagy, hogy nincs otthon munka, de soha nem is dolgozott, az kint sem fogja megtalàlni a számàra megfelelő munkàt, így előbb vagy utóbb hazatér. De azok, akik mindent feladva, munkahelyet, otthont, barátokat, családot feladva, hàtrahagyva mennek, és vissza se néznek, az az ország szégyene.

Miért teszik? Mert boldogok akarnak lenni! Nem belehalni a melóba, a gondokba, a pesszimizmusba, az írigységet làtva, a sok rosszindulatú embert nap mint nap szemlélve, a sok ingyenélőt, akinek csak joga van de kötelezettsége nincs. A sok agressziót, tàmadàst, erőszakot làtva persze, hogy menekül az aki mer, és tud.

Azt màr csak halkan említem, hogy pöppet hülyének néznek minet magyarokat.......

Példa erre, ami engem nagyon, nagyon frusztrál.

Élelmiszer.... Hogy lehet az, hogy Nyugat-Európàban, szinte minden boltba, van bio részleg, ami tényleg bio és nem csak rà van írva.

Friss a hús, nem büdös, nincs àztatva. 

Ja...... És sok helyen olcsóbb mint otthon!

A kenyér nem szàrad ki màsnapra, kenyér íze van és nem adalék anyag íze......

A tej, a kávéfőző tejtartó edényében, màsnap, harmad nap is ugyan olyan àllagú, nem rakódik le nyàlka (nem a zsírra gondolok) a falàra.

Pelenka......

Ugyan azt a màrkàt hasznàlom. Otthon ez a legdrágább, de csak ez jött be nekünk.

Mondanom sem kell, hogy ugyan az a pelenka itt, többet bír, làthatóan jobb a minősége, extra zàrószalag van rajta, és.......... Olcsóbb mint otthon?!

Babykaja.....

Inkább főztem,mikor kisebb volt, de vettem is jópàrszor.

Ugyan az a màrka szintén, sőt, elméletileg ugyan az az ízesítés és làss csodàt, köze nincs a kettőnek egymàshoz, az àrra meg inkàbb ki sem térek, ugye tudod miért?

Amin legutoljára felhúztam magam.

Sok halat eszünk, mindenki szereti. Ha nincs sok időm, van hogy veszek mirelit halat, amin van némi fűszer is. No, ugyan az a màrka, kinézetre ugyan az az íz, bàr ràírva màs volt....... Sokkal vastagabb a hal, grammra nem kicsivel több, ízre, köze nincs az otthonihoz, gondolom sejtettek melyik volt a jobb?!

Az àr... Ppfff

És ez csak pàr dolog. 

Ne értsetek félre, én nagyon szeretem a hazàm, még ilyennek is. Büszke vagyok rà, hogy magyar vagyok és miskolci lévén tudom, hogy nincs olyan, hogy megélhetési bűnözés.

De csoda, hogy ha mi sem akarunk hazamenni? Csoda, hogy mikor àtlépem az orszàghatàrt, nem vagyok ideges, mikor viszont màr indulni kell, ott van a gyomorideg?

Màs a légkör! És igen, ebben benne van a sok gazdasàgi hatàs is, de az emberek hozzààllàsa és gondolkodàs módja is hagy némi kívànni valót maga utàn....... ( pl.. Feljelentők orszàga vagyunk, mindenkibe csak a rosszat làtjuk, alap hogy egy vâllalkozó csak lop.......)

És hovà tartunk??

Álmomban diszkóban jártam

Vagy mostanság ki tudta, hogy hívják ezeket! Idejét sem tudom már, mikor buliztam utoljára. Nem is vàgyom rá, talán a tàncolás részére igen, de sok esély nincs rá.
4-en voltunk csajok, a 3 imádott barátnőm (B. J és D) és én. Már ez mesébe illő, mivel B az ország másik felén él, D külföldön (nem az elmúlt 4 évben távozott) J meg szegény folyamatosan el van havazva!! Szóval mi négyen elmentünk bulizni. A diszkóba betérve azonnal látszott, manapság kik uralják az ilyen helyeket. Vagy a koravén mindent megmutatok, cici punci kilóg egyébként hibátlan testű macák ( nem összekeverendő a Mancival) vagy a negyven feletti, elvált vagy elhanyagolt nehéztüzérség, egy rèsze itt is mindent megmutat, bár erre max az iszonyat részegek vevők, akiknek mindegy, hogy fiú vagy-e vagy lány. A pultnál iszogattunk, mivel még a diszkóóra szerint korán volt, zene még langyi, meg a két tábor akik az éppen megérkező pasikra portyáztak. Nekünk sem kellett sok ital, már a szar zenére is táncoltunk. Egyre többen érkeztek, egyre több olyan figura, akivel nappali fényben sem szeretnék találkozni, nem hogy így és most és mi egyre jobban kezdtük azt érezni, talán menni kellene. Hiába korán van még, hiába még be sem rúgtunk, de valahogy ez már nem olyan, nem az ami hiányzott!!!! Vagy talán mi öregedtünk ki belőle??!! Amondó vagyok, inkább maradok a kanapén ugrálós, pálinkázós csajos esték mellett mint egy diszkó ☺️

f:pinterest

Hahó én!!! Hol vagyok???

Állok a tükör előtt és nézem azt a valakit, aki visszanéz rám. Ki vagy? Mit csináltál velem? És hol vagyok én?

Egy szürke, sápadt arcot látok, szeplőket, foltokat, táskákat a szeme alatt. Se smink, se csini ruci, csini cipő, se fontos (felnőttes) dolgok. 

Hát ez vagyok most én. Egy pillanatig fáradt, sápadt, de amint a szobából kikiált egy hang, már ott a mosoly és feledve van a szürke én. Mert igen, most más vagyok, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem hiányzik semmi... Jó lenne szép, csinos, fitt, frissnek lenni, szexinek érezni magam, de majd mindennek eljön a maga ideje, szokták volt mondani, igaz?! 

De addig is, szeretem azt a valakit aki most bennem lakozik, aki feltétel nélkül szeret, ölel, szorít, aggódik folyton, hülyeségeket csinál, túlzásokba esik, mert ez is én vagyok! Bár egy laza smink rám férne, úgy minden nap 😍

f:pinterest

Bővült a család

Nagycsaládosok lettünk :-)

No nem a gólya látogatott meg minket, annak még nagyon nincs itt az ideje. Kislányunk úgy döntött, egy 50 cm-es és egy 30 cm-es víziló gyereket kér, akik szinte családtagok lettek rögtön. Hála, kis meggyőzés után, már csak plusz egy gyereket kell magunkkal vinnünk, bárhová is tartson az utunk. Azonban a délutáni és az esti alvásból ők sem maradhatnak ki. Sőt, odáig jutottunk pár nap alatt, hogy mikor eljön az alvás ideje, körbenéz a szobában, kinéz egy tárgyat, majd közli: hozsom... és már indul is a szoba felé a zsákmánnyal. Így alakult, hogy estére az ágyban volt a két víziló, egy labda, egy játékkonzol, egy maci, egy öt csomagos SÜTŐPOR (ezt úgy nem is értettem) és egy horgászatról szóló könyv. 

Nem aprózta el :-) Már várom az estét, ma éppen mivel fog meglepni. Azért a robotgépet magasabb helyre tettem ;-)

f:pinterest