Immáron 5 éve vagyok itthon. Az első gyerkőc előtt, hamar abba kellett hagynom a munkát mert veszélyeztetett kismama voltam. Nem volt könnyű. Imádtam dolgozni, folyton a munkán és a sikeresen lezárt ügyeken járt az agyam. Élveztem még ha sokszor nagyon is kimerítő volt. Aztán megváltozott minden.
Könnyebben átálltam, mint ahogyan azt előre elképzeltem. Új dolgok vártak rám. A kislányom megszületése után, kellett pár hónap mire le tudtam vetkőzni a görcsösségemet de sikerült. Nagyon jó volt, szerettem vele lenni és látni, hogyan fejlődünk együtt. Ő is és én is. Kialakult az a hihetetlen szoros kapocs ami csak lehet és egymás nélkül nem is léteztünk. Mikor már mindketten megértünk rá, szerettem volna visszamenni dolgozni. Hiányzott a felnőtt lét. Az élet közbeszólt és betoppant közénk a kisfiam. Egy hihetetlen huncut kisfiú, aki sokat nevet és úgy tud szeretni mint senki más. Az életünk hangosabb, hisztikkel tarkított, sokszor féltékenység miatt fellépő összeszólalkozásokkal színesedett meg. Nem volt könnyű, most sem az, de már kezdek rutinosabb lenni. 5 éve nem aludtam át egyetlen éjszakát sem. Nem, nem fogom soha hagyni sem sírni, sem szenvedni egy rossz álomtól egyiket gyermekemet sem. Ha ez az én rovásomra megy, akkor sem. Nem lesz mindig így, de most még kellek nekik.
Nem panaszkodom, de ezek tények.
Igen, fáradt vagyok. Nagyon fáradt. Nem csak fizikailag hanem sokkal inkább lelkileg. Sok-sok energia, türelem, szeretet kell hozzájuk és ennyit én sem tudok magamra szedni, nem csoda, ha néha fogytán vagyok ezekkel. Nem nevetek annyit, nem látok mindig mindent rózsaszínben. Csinálom a dolgom, kelek éjszaka vagy épp még el sem aludtam, mert értük mindent. Nagyon remélem, nem rontom el őket, nem vétek órasi hibát amitől majd felnőtt korukban engem okolnak. Ami tőlem telik megteszem.
Közben én, a rózsaszín magassarkús elvesztem. Most azt érzem, már soha nem tudok ismét az lenni, de talán nem is kell. Más vagyok. Sokat tanultam a hibáimról, önmagamról de az igazi fejlődés úgy érzem még hátra van.
Most még a gyerekek vannak előtérben de érzem kellen új célok és kell amiből erőt tudok meríteni.
A világon a legszebb munka a gyereknevelés, de azt gondolom ettől nehezebb sincs. Amikor a nyakamba ugranak és szorítanak vagy amikor önfeledten nevetnek azt érzem, ezért érdemes ezt csinálni! Ezért megéri azt a "pár" éjszakát....
Ui:
Amúgy meg, mostanság már lehet rinyálni is azt mondják az okosok.. nem minden puki és kaki csillámporos ugyebár 😂😂😂
F: èn ès a kèt huncut
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése