Bizonyítani akart a világnak, magának és a benne cseppet sem bízó embereknek.
Nem volt előtte lehetetlen.
Felnőttként menetelt előre a rózsaszín magassarkú cipőjében, a szemüvegében mert bizony néha kisírta a kontaklencsét.
A sok írreális cél miatt időnként fenékre huppant, de vállat rántva, koronát igazítva ment tovább és tovább. Hatalmas mosolya és akarata vitte előre és előre. Tele volt tűzzel és élettel. Ritkán járt szórakozni de akkor a minimum az asztalon táncolás volt és a fergeteges hangulat.
Mikor a csúcson volt, érezte jöhet egy új kihívás.
Ez azonban három év kőkemény pokol lett. Harc a hormonokkal, a csalódottsággal, az orvosokkal, az idővel, a mosoly mögé bújt testi és lelki fájdalmakkal. Lángja már nem lobogott, épphogy csak pislákolt. Egy darab belőle örökre ott is maradt.
Hirtelen jött egy fénysugár, egy orvos, egy műtét és a várva várt kilenc hónap ami tele volt félelemmel, aggódással. Nehéz, rögös út után kezében tartotta Őt. Örült, de a nehéz út porai rajta voltak. Jött egy év kőkemény lecke, Tőle. Túlélés, örömmámorban.
Majd egyre és egyre jobb lett. 2,5 év után lelkében ismét megérett a változásra. Újra dolgozó, fontos ember szeretett volna lenni de a sors ismét közbeszólt.
Amikor úgy érzed egy út lehet csak előtted de azt az ajtót bezárják. Kevés erővel, tűz nélkül újratervezni nem egyszerű.
De ez a lány nem ismer lehetetlent. Ha kell akkor megcsináljuk! Megcsinálta!
A sors küldött még egy tanítót, aki nyugalmával és huncut mosolyával a mindig pörgő és energiabomba társával együtt új utat mutattak.
A rózsaszín cipő még mindig a szekrény mélyén, helyette szürke melegítő és tornacipő dukál. Tűze épphogy csak parázslik, és ismét vagy még mindig a túlélésért küzd.
Aztán egy reggel mikor kinyitja a szemét, pont a születésnapján, azt mondja. Elég volt a melegítőből!
És ott, akkor elindult valami. Fontos lett önmagának. Ledobta magáról a sok terhet amit cipelt, elővette a rózsaszín cipellőt és végre mert táncolni, énekelni, hatalmasak nevetni mint hosszú évekkel ezelőtt.
Lelke ismét lángra lobbant és érzi megint azt az erőt!
Végre!!!
Helló, szia. Megjöttem... újra itt vagyok. 8 éve nem láttalak már...
F: Pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése