Csini a magassarkú de.......

Úgy alakult a dolog, hogy a hétvégén egy meglepi szülinapot szerveztünk. Ahogy illik, és ahogyan mostansàg nem igazàn szoktam öltözni, próbàltam nőcisen, gyerekkompatibilis ruhàzatban megjelenni. Úgy vélem sikerült is, egy dolgot kivéve. A cipőt. Van egy, nagyon dögi bokacipőm, aminek kicsit magas a sarka de roppant mutatós. Gondoltam (de hogyan és miért nem tudom) azt veszem fel, úgy sem maradunk csak pàr óràt, régen akàr 12-őt is bírtam ilyen cipőben, meg úgysem fogok egyhelyben àllni. Ez pont így is lett. Szinte csak futottam. Nagyon izgalmas volt csiniben csattogni a szàguldó gyerek utàn, és az első öt percben màr éreztem, nem volt jó vàlasztàs a cipő. Röpke két óra utàn màr làttam magam, lelki szemeim előtt, ahogy vonszolom a kis testem a tűsarkúban, roggyantott làbbal, görnyedt hàttal, mint egy tini, aki most visel először ilyet. ( ugye megvan az a kép) Annyi különbséggel, hogy én cseppet sem voltam magabiztos. Az utolsó 2 óràban az a fél óra volt a gyönyör, amikor màr félhomàly volt a teremben, és én végre ledobtam a cipőt és zokniban szaladtam a gyerekem utàn. Milyen jó volt a hideg kő, aaaaaaaaaa.
Most visszagondolva ez a magassarkú dolog egy szadizmus. Nem is tudom, hogy tudtam ezt évekig nem hogy elviselni, szeretni?!
Most jó időre a szekrény mélyére került a csini, de nem temetem el, hàtha egyszer ismét kínozi szeretném magam!