2015. február 17., kedd

Boldogság, egészség......

Hetek óta nem tudok magamhoz térni. Adott egy édes, pici, törékeny kiràlylàny, aki egyik napról a màsikra szörnyű kórt hordozott magàban, ami sajnos 7 hónap alatt el is ragadta. Épp, hogy betöltötte a hàrom évet. Bőgök, ha meglàtom a képét, ha csak eszembe jut......Ilyenkor elönt a düh, a harag, hogy miért történik ez? Tényleg mérgeznek minket? Biztos vagyok benne, de hogy mivel? Mindennel!?!
A sok stressz ami körülvesz minket kihat a gyerekeinkre. A sok méreg amit beszívunk, megeszünk mind mind kihat rànk, ràjuk. Mi a megoldás? Fogalmam sincs. Én próbàlok mindent megtenni, de elkerülni mindent én, mi sem tudunk, nem vagyunk rà képesek.
Nézem, most ahogy alszik az én két éves huncut, édes, rosszcsont, mindentmegmagyaràzok, néhaazőrületbekergek, megtudnàmnyúzni, imàdomazéletemnélisjobban tündérkém és mély levegőt veszek, mert neki csak a szeretetre, odafigyelésre, nyugalomra van szüksége.
Aki most azt mondja, hogy na ja, de majd ha kamasz lesz és felnőtt, tuti le fog szarni mert nem voltál vele szigorú, meg nem mutattad meg neki milyen nehéz is az élet, annak üzenem...... Te tedd nyugodtan azt amit gondolsz, én is ezt teszem!
Szeretem, imàdom, tàmogatom, vele és mellette vagyok még akkor is amikor nehéz!
Elszàmolok tízig, néha húszig, néha ez is kevés, de ez az én, mi próbànk!
Soha nem tudhatjuk meddig tart! Most elbőgtem magam :-( Tudom, örökké!!!
Így érdemes csak élni!

Szeressetek, ahogy csak tudtok!

F:pinterest


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése