Egy szürke, sápadt arcot látok, szeplőket, foltokat, táskákat a szeme alatt. Se smink, se csini ruci, csini cipő, se fontos (felnőttes) dolgok.
Hát ez vagyok most én. Egy pillanatig fáradt, sápadt, de amint a szobából kikiált egy hang, már ott a mosoly és feledve van a szürke én. Mert igen, most más vagyok, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem hiányzik semmi... Jó lenne szép, csinos, fitt, frissnek lenni, szexinek érezni magam, de majd mindennek eljön a maga ideje, szokták volt mondani, igaz?!
De addig is, szeretem azt a valakit aki most bennem lakozik, aki feltétel nélkül szeret, ölel, szorít, aggódik folyton, hülyeségeket csinál, túlzásokba esik, mert ez is én vagyok! Bár egy laza smink rám férne, úgy minden nap 😍
f:pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése