Még a nyàron, szem és fültanúja voltam egy kislány gigantikus hisztijének. Szegényke elkékült arca még most is a szemem előtt lebeg, ahogy eltorzult hangon visítva, sikítva rugkapál, dobja magát hasra majd vergődik. A lényeg az volt, reggel esett az eső és ekkor kicsit hűvösebb lett, majd kisvártatva kisütött nap és csak úgy magyarosan rohadt melegre változott az idő. Kislány vágya az volt, hogy ebben a melegben, felvegye a reggel viselt kiskabátot, amit anyuka meg is engedett neki, gondolva, majd ha melege lesz leveszi, de apuka egyébként logikus, de cseppet sem megértő módon abban a pillanatban le is tépte a kabátot a gyerkőcről, ami teljes mértékben olyan rendszerösszeomlást idézett elő nála, melyet még a Windows sem látott soha. Én sajnáltam a gyereket, az anyukát, aki próbálta szegényt vigasztalni, de mivel még a loading... folyamatban volt, nem reagált semmilyen külső tényezőre.
Pedig maradhatott volna a kabát, ugye? Mert hát láttunk, hallottunk már hótaposóban, nyáron homokozó csemetéről, vagy éppen koronás királylányokat a villamoson és késő ősszel a melegítőre ráadott fürdőruhás hableányt a hintában
Ennek tudatában amikor majd eljön az én hercegnőm ezen időszaka a színészmesterség alapjainak elsajátítása okán, észben fogom tartani: Fő a rugalmasság!!!!!
f:pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése